- Pajor Beatrisz! Jöjjön ide! - Itt vagyok főnök úr, parancsoljon! - Beatrisz. Ügyes volt, ahogy ezt a kellemetlen ügyet intézte. Ezt kell csinálni az ilyen lázadókkal. - Köszönöm uram, igyekeztem az Öntől látott bölcs vezetői stílust alkalm... - Elmehet. Beatriszt kissé bántotta ugyan, hogy a…

  Ott ült a félhomályban. A szobába szűrten bevilágító nap fénye csak néhol világította meg az arcát. A foteljában ült és gondolkodott. Régi, bőrből készült fotel volt – az a fajta, amibe úgy igazán bele tud süppedni az ember, amiben úgy igazán el lehet lazulni egy hosszú, fárasztó nap után. Most…

    Kukanap volt. Már előző este készült rá, jól begyakorolt, komótos mozdulatokkal pakolt be mindent a szemetesbe. Apró kis bűnök, hétköznapi hibák, néhány jelentéktelen kis hazugság. Szépen sorban rakodta be a tartályba egy átlagos hét átlagos szemetét. A nagy kuka félig tele volt, a kicsiben…

  Egy szörnyeteg volt. Észrevehettük volna korábban is, de valamiért nem tűnt fel senkinek. Hónapról hónapra, évről évre ott volt az épület falai között. Mindig, mindenhol ott volt. Sosem hiányzott, pedig már legalább harminc éve koptatta az öreg folyósokat. Régi bútordarab - szokták az…

    Elölről, oldalról, hátulról csak sistergést és tompa durrogásokat hallott. A tűz ropogott, ahogy lassan körbevette a tanyát. A horizonton körben mindenhol vöröses fény izzott, a lángok színének monoton egyhangúságát csak néhol törte meg a vastagon felszálló füst fojtogató sötétje.   A…

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bal fenék. Ez a fenék nyugodtan élte életét egy irodista nő hátsó fertályán, a bal oldalon, éppen a jobb fenék mellett. A hölgy kedves volt, de végtelenül unalmas életet élt. Minden reggel ugyanakkor kelt, megreggelizett, felöltözött, elkészült majd…

    Egy csattanásra ébredt fel. - Anya, apa! Hol vagytok? - Itt vagyok kincsem. - És anya? - Anya nincs itt. Ő még küzd. Egészen közelről és egészen halkan szóltak az édesapa szavai. A kislány körbenézett. Még mindig az autó ülésében ültek, csak a világ volt valahogy egészen más körülöttük.…

    Az úgy történt, hogy egyszer csak a Hold leesett.   Édesapámmal épp lefekvéshez készülődtünk, amikor nagy robajt, majd kétségbeesett tehénbőgést hallottunk az istálló felől. Először azt gondoltuk, hogy az öreg diófa dőlt rá a százéves, fenyődeszkákból készült épületre, azonban hamar…

  - Majd holnap elmondom neki. – gondolta. A dolgai egyre jobban alakultak. A munkahely, ahova felvették, jobb volt, mint amire számított. Egyre inkább átlátta a folyamatokat, egyre jobban beletanult a szakmájába. Ki gondolta volna? Hogy épp ő, a sokszor lenézett legkisebb fiú fog a legmagasabbra…