„Harmincöt éves lettem én, meglepetés e költemény….” – írhatnám át a közismert verset – de nem akarok elcsépelt lenni. Harmincöt év… Önkéntelenül is a számvetés ideje: mit értem el, hol állok, merre tartok. Teljesen természetes, hiszen gondoljatok bele: kb. a felénél vagyok. Lassan indul a B…

  Nem lesz túl pozitív, ha jót akarsz, inkább ne is olvasd tovább! Én szóltam... Állok a polcok előtt. Nagy könyvesbolt Székesfehérvár plázájában. Nézelődöm. Időm mint a tenger: a busz az előbb ment el az orrom előtt. Igaz két perccel hamarabb indult el, mint kellene, de apróra nem adunk. Nem…

  Hosszú vasárnapon vagyok túl, a gyerek végre "altatásban" - hurrá, folytatódhat a dolgozatjavítás! A kutya persze néz rám: Na, megyünk sétálni? Dolgom van Linda, nem mehetünk... Látom, hogy csalódott: én is az lennék. Ráadásul kövér ő is, kövér vagyok én is. Ránk férne. De a félév a…

  - Ne haragudj papa, de most nem megy. Talán jövő héten. De a hónapban biztosan! Megyünk majd! Csak tudod, sok minden van... Ugye megérted? - Persze, megértem... Végtelen szomorúságot érzett, miközben letette a telefont. Persze értette ő, hogyne értette volna! Ők is voltak fiatalok, nekik is…

Izgalom és meghatottság, hetek óta feszült készülődés. Könnyek. Kamaszosan eltakart örömkönnyek, folyamatosan mosolygó arcok. A búcsúzás szele, amit még igyekeznek elhessegetni. Szalagavató. Jó rájuk nézni. Fiatalok, előttük az élet. Vannak köztük céltudatosak és bizonytalanok, magabiztosak és…

    Fogalmam sincs hogyan. Vagy miért. Vagy meddig. Fogalmam sincs.   Honnan jöttünk? Hová tartunk? Van értelme az egésznek? Kell, hogy értelme legyen? Oka? Célja? Miértje?   Elkorhadt fejfák, kidőlt sírkövek – lekopott nevek, a múlt ködébe veszett emberek. „És itt ki van? Itt ki fekszik?”…

  A daráló megy, a daráló pörög.Szorgos kezek teszik bele a húst, gyűrik bele a húst, tömik bele a húst. Az pedig csak darál, rendületlenül.- A kicsi is mehet bele?- A gyerek? Persze.- És a nő?- Az is, igen. Minden mehet.- De nem lesz ez sok?- Nyugi, bírja ez! Bírja.És a daráló csak megy, a…

(Saját kép, újraközlése engedélyhez kötött!)   ’Itt van az ősz, itt van újra S szép, mint mindig, énnekem…”   Szüretelünk. Szedjük a szőlőt rendületlen, mint minden évben. Szüretelünk. Időközben kevesebben lettünk, hiszen voltak, akik elmentek. De időközben többen is lettünk, mert vannak, akik…

    Álmok, amik éltetnek, amikbe érdemes kapaszkodni, melyekért érdemes élni.  Kicsi korunktól kezdve velünk vannak, kicsi korunktól kezdve próbáljuk valóra váltani őket. Álmok. Kergetjük őket, először még naivan és lelkesen, az gondolva, hogy mienk a világ – aztán már kicsit félve, de még…

Az élet mindennek ellenére, mégiscsak szép volt. Tudta, hogy egy pillanat alatt elillanhat – mint ahogy eltelhet lassan, keservesen. Tudta, hogy fájhat. Kegyetlenül fájhat, s az ember mindig akkor kerül a földre, amikor a legkevésbé számít rá. De a fájdalom elmúlik. Vagy így, vagy úgy, de elmúlik.…