Késő este volt, amikor kilépett a kapun. Még mindig az átéltek hatása alatt volt: teljesen máshogy történt minden, mint amire eredetileg számított. Furcsa érzés volt. Se diadalt, se büszkeséget nem érzett: egyszerűen csak fáradt volt. Nem vágyott másra, csak hogy hazaérve egy forró fürdőt vehessen.…

Ott állt az ajtó előtt. "Vajon elég jó leszek neki? Vajon ilyenre várt, ilyenre számított?" A reggeli határozottsága mintha elillant volna már, mintha már nem is lett volna olyan biztos magában. Állt ott, az előtt a hatalmas tölgyfaajtó előtt, és gondolkodott. Bekopogjon vagy ne? Megtegye ezt az…

A lány sokat sejtetően nézett maga elé. "Igen, ma lesz a nap. Ma lesz, amikor..." Hetek, hónapok óta készült már rá: először félve, még csak lopva-lopva gondolva arra, hogy meg fogja tenni. Ahogy telt az idő, úgy erősödött benne az elhatározás. Meg kell tennie! Igen, most. A félelem szépen lassan…