Sokáig tartott, amíg eljutottam idáig, és nekiültem ennek az írásnak. Vagytok néhányan, akik követtétek a tavaly májusban elkezdett "sorozatomat", az #il365 fedőnevű projektet. Ezzel a célom eredetileg az volt, hogy egy éven keresztül próbáljak minden nap írni valamilyen szösszenetet ide az…

    „Harmincöt éves lettem én, meglepetés e költemény….” – írhatnám át a közismert verset – de nem akarok elcsépelt lenni. Harmincöt év… Önkéntelenül is a számvetés ideje: mit értem el, hol állok, merre tartok. Teljesen természetes, hiszen gondoljatok bele: kb. a felénél vagyok. Lassan indul a B…

    Az ihlet. Ó, az ihlet! Jön, megy, elszáll... Hogy miért nem írok? Már megint miért nem? Több mint egy hónapja? Miért nem? Mindig van valami. Valami fontos vagy épp jelentéktelen, valami sürgős vagy épp ráérős, valami fárasztó vagy épp kikapcsoló... Valami, ami elvonja a figyelmet. Valami,…

    30 ezüst volt az áruló bére. 30 ezüst érte, aki az örökkévalóság lehetőségét hozta el nekünk, aki önként áldozta fel magát értünk, emberekért. 30 ezüst.   Téged árultak már el?   Te árultál már el valakit? Valakit, aki bízott benned, valakit, aki bármit megtett volna érted? Aki neked…

    Különös ez a március 15. Sosem volt még ilyen, és reméljük sosem lesz többé. Egy világszintű járvány árnyékában élünk, figyeljük a híreket, készülünk az otthonról oktatásra és a várható további intézkedésekre. Közben reménykedünk, hogy nem leszünk betegek – és hogy a szeretteink, főleg az…

    Tudom, tudom. Már unod az egészet. Mindenhonnan ez jön, a csapból is ez folyik, te pedig nem érted, hogyan lehet ennyire túlreagálni valamit. De nem tudsz mit tenni, az iskolából már hazaküldtek. Unatkozol. Tudom. Mosolyogsz a pánikban vásárlókon, egy kézlegyintéssel elutasítod anyád és…

A hódok tiltakoznak! A hódok tiltakoznak! Mint egy könnyed, frissítő fuvallat, úgy szállt a hír erdőszerte mindenfelé. A hódok tiltakoznak! Talán mégsem veszett el még minden, talán mégsem tűnt el végérvényesen az egészséges önvédelem belőlük. - Hallottad Henrik, hallottad? - kérdezte az idős,…

  Ott ült a félhomályban. A szobába szűrten bevilágító nap fénye csak néhol világította meg az arcát. A foteljában ült és gondolkodott. Régi, bőrből készült fotel volt – az a fajta, amibe úgy igazán bele tud süppedni az ember, amiben úgy igazán el lehet lazulni egy hosszú, fárasztó nap után. Most…

- Szevasz Robikám! - Laci vagyok. - Nem baj. Husky? - Nem, labrador. - Faj? - Hogyan? - Faj? - Na jól van, szevasz. Átlagos péntek délutáni kutyasétáltatás kis városkámban. Hogy ki volt a fickó? Fogalmam sincs. Hogy mit akart tudni? Nem tudom. De legalább ő tudta, én ki vagyok. :-) I.L.…

    - Hova megyünk édesapám? - Dolgozni? És hova? - Tudja a fene. Talán Oroszországba. - Oroszországba? Miért? - Mert ők nyerték a háborút. - És nekünk ehhez mi közünk? - A nevünk. Túl németes. - De mi nem vagyok németek! - Tudom lányom. De azért mennünk kell. Valakinek mennie kell,…