Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bal fenék. Ez a fenék nyugodtan élte életét egy irodista nő hátsó fertályán, a bal oldalon, éppen a jobb fenék mellett. A hölgy kedves volt, de végtelenül unalmas életet élt. Minden reggel ugyanakkor kelt, megreggelizett, felöltözött, elkészült majd elindult munkába. Minden nap ugyanazon az útvonalon haladt, ugyanazokkal a közlekedési eszközökkel: egy rövid (és igencsak megerőltető) séta után busszal, villamossal majd metróval. Az irodában nyolc órát ült a gép előtt, majd a megszokott útvonalon hazament. Itt még egy kicsit dolgozgatott, majd az estét a kanapén folytatva hosszasan nézte a tévét, míg el nem bóbiskolt. Ezt érzékelve felriadt: lezuhanyzott, majd lefeküdt aludni.
Hosszú évek óta bejáratott napi rutin volt ez már számára: igencsak unalmas volt, azt meg kell hagyni. Főleg egy kalandvágyó fenék számára! Igaz ugyan, hogy a fenekek élete általában véve sem túl izgalmas: a nap túlnyomó részében ülnek vagy fekszenek rajtuk, a maradék időben pedig besegítenek a lábaknak és a törzsnek a napi teendőkben: mozognak, sétálnak – néha kicsit sportolnak is. Vannak szerencsés fenekek, akik futókhoz vagy biciklisekhez tartoznak: az ő életük csupa mozgás – és csupa izgalom. Ők ezt szeretik is, ők ehhez szoktak hozzá. Ezeken a fenekeken persze nagyon kevés zsír van, bennük az izmok uralkodnak. Ezzel szemben a kevésbé sportos fenekek hajlamosak az elkényelmesedésre, és a sok pihenésben hamar növésnek indulnak. Bennük az izmok helyett a zsírpárnák lesznek az uralkodóak: ők, ezek mindig lustálkodásra kész kis krapekok, akik paradox módon minél többet pihennek, annál nagyobbra híznak. Ki érti ezt?
Szóval adott ez a kis bal fenék, aki egy napon rádöbbent, hogy nem jó testhez tartozik. Megunta a sok ücsörgést, a kevés mozgást, az állandó lustálkodást – izgalomra vágyott, változatosságra, kalandokra: világot akart látni! Igen ám, mindez nagyon nemes és szép gondolat, de a világ nem így működik! Ki látott már olyat, hogy egy testrész egyszer csak fogja magát, és a testétől elszakadva világot lát? Az élet nem egy Gogol novella… Na, ne tessék már türelmetlenkedni, mesélem tovább!
Tehát a bal fenék (vagy most már, ha lassan irodalmi rangra emelkedik, hívhatnám úgy is, hogy balfenék) gondolt egyet, és tényleg elindult felfedezni a világot. Hogyan tette? Egyszerű: fogta magát, leugrott a nő testéről, és elindult. Hetek óta már erre készült, azért testvéréhez, a jobb fenékhez képest jóval karcsúbb volt: ami zsír neki nem kellett, azt mind a jobb fenéknek adta. Az addigra már akkorára nőtt, hogy egyedül is el tudta látni a fenékfeladatokat. Ő amúgy is nyugodtabb, olyan otthonülő típus volt – így szívesen maradt a nővel. A nagy kaland elkezdődött.
És hogy merre indult el a balfenék? Természetesen buszra, majd villamosra szállt: a korábbiakból kiindulva ő sem igazán szeretett gyalogolni – igaz nem is volt neki mivel. A villamosról leszállva betért egy közeli ruhaboltba, ahol nadrágot vásárolt: mit gondoltatok, csak úgy meztelenül fogja járni az utcákat? És persze ha már ott volt, akkor nem is valami egyszerű mackónadrágban vagy farmerban gondolkozott: neki bársonyból készült öltönynadrág kellett. Hogyisne, hiszen színházba készült: Gogol Az orr című színdarabját játszották az Örkényben! Elég unalmasnak találta, az első felvonás után le is lépett – különben is, ki hallott már olyanról, hogy egy testrész csak úgy önálló életre kell! Ez groteszk! Ilyen sületlenséget!
A színház után étterembe ment, ahol előétel és leves nélkül egy közepesen átsült steaket evett. Mit csináljunk, nem volt nagy ínyenc, mindenhol ezt rendelte: ez volt a kedvence! Étkezés után szórakozni indult – bár az éjszaka nem az ő világa, de úgy érezte, hogy ebbe a napba ennek is bele kell férnie. A szórakozóhelyen sokáig táncolt, majd zárás előtt majdnem felszedett egy pincérnőt: annak már elege volt a „sok s@ggfejből”, és „valami másra, valami igazira vágyott”. Balfenék megértette ezt, de még nem volt kész egy komolyabb kapcsolatra: ezért fizetés után angolosan távozott.
Hajnalodott már, amikor Nyugati pályaudvar fényeit látva új ötlete támadt: be fogja járni a világot! Vett is gyorsan egy jegyet a reggel induló nemzetközi gyorsvonatra: szerencsére még volt helyjegy, így ülni is tudott: mint mondtam, nem volt az az állva utazó típus. Első állomásként Bécsbe utazott a vonattal: ott a híres adventi vásár bejárása után meglátogatta a Hoffburgot, majd a schönbrunni kastélyt is. Sajnos azonban eléggé műveletlen volt – ez érthető, hiszen bár korábbi gazdájával sokat járt iskolába, ott mindig hátul ült, így a fontosabb dolgokról mindig lemaradt – ezért hamar megunta a kulturális látnivalókat. Valami másra vágyott! Párizsba akart menni, a fény és a szerelem városába, amelyről annyit hallott már eddigi élete során – szintén a korábban őt hordó hivatalnokhölgynek köszönhetően. Egy röpke pillanatig honvágy támadt, már-már hiányzott a régi élete: a nő, a jobb fenék, az átlagos hétköznapok és a napi rutin. „Nem, a cél előtt nem lehetsz szentimentális!” – gondolta magában, megrázta a fejét és továbbutazott.
Párizs! Ó Párizs! „Párizst látni és meghalni” – gondolt a híres mondásra: bár eszében sem járt még meghalni. Sőt! Most kezdett élni igazán. Sétált a Szajna parton, megcsodálta a Notre Dame hatalmas épületét és persze eljutott a Louvre-ba is. Bár ez utóbbihoz igazán nem fűlött a foga: afféle kötelező programként megnézte a Mona Lisát, aztán szinte menekült is kifelé. Az Eiffel-torony viszont! Az igen! Érezte a szerelem szagát a levegőben, látta maga körül a rögtönzött vagy épp előre eltervezett lánykéréseket, élvezte az életet, úgy, mint még soha. Sajnos a toronyba nem mehetett fel, fennakadt előtte az ellenőrzésen: gyanúsnak tűnt, ezért nem engedték fel. Ahogy viszont a gigantikus tornyot alulról nézte, eszébe jutott egy másik, hasonló perspektívájú épület is: a New York-i Szabadság szobor! Igen, oda kell mennie! Ott még jobban kiteljesedhet, aztán pedig jöhet majd Nevada: Las Vegas és a gazdagság ígérete!
Így hát újra utazott tovább: jegyet vásárolt a világ egyik legnagyobb óceánjárójára, hogy azzal átszelve az Atlanti-óceánt Amerikába jusson. S hogy miért nem ült repülőre? Balgaság, ezt mindenki tudja: a fenekek nem igazán szeretik a repülést! Túlzottan beleszögezi őket a fel- és leszállás az ülésbe, ők pedig csak ott fészkelődnek, izzadnak, és persze a hosszú repülőúton el is gémberednek rendesen! Ezért nem igazán tudnak nyugodtan repülővel utazni: maradt tehát a hajó. Balfenék egy nagy, a belső fedélzetre nyíló kabint bérelt ki: s az indulás után nem sokkal mély álomba merült.
Álmában újra otthon volt, a budai kis utcácskában a nő testén a jobb fenék mellett. Az álom annyira valóságosnak tűnt, hogy muszáj volt kipróbálnia, tényleg álmodik –e. Megcsípte hát magát, jó erősen! Erre persze felriadt: újra ott volt a nő hátsó fertályán, a jobb fenék mellett. Az egész utazást csak álmodta: hogyisne! Ti hallottatok már olyanról, hogy egy fenék életre keljen? Hát persze, hogy nem, olyan nem történhet meg – maximum egy mesében. Ugye? Ugye.
Itt a vége, fuss el véle.
I. L.
#majdholnap #il365
A kép forrása/Source of the image: http://clipart-library.com/clipart/pc7rddMEi.htm
Az eredeti bejegyzés:
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
