Ott ült a félhomályban. A szobába szűrten bevilágító nap fénye csak néhol világította meg az arcát. A foteljában ült és gondolkodott. Régi, bőrből készült fotel volt – az a fajta, amibe úgy igazán bele tud süppedni az ember, amiben úgy igazán el lehet lazulni egy hosszú, fárasztó nap után. Most…

Ivanics László: Nőnapra   Ott voltál velem. Amikor a semmi és minden még nem léteztek, Puha és meleg folyadékban úsztam És hallgattam lélegzeted. Minden szívverésed apró csoda volt, Ahogy táplálta életem. Ott voltál velem.   Ott voltál velem. Mikor hirtelen éles fájdalom…