"Majd holnap. Miért nem ma? Tényleg. Miért nem ma?"

Ivanics László - Majd holnap

Ivanics László - Majd holnap


Köszönöm!

2024. január 11. - ivanics.laszlo

    Nem tudhatta, hogy mennyire jókor jön. Nem tudhatta, hogy mennyire "talál el".   Tegnap, hét óra körül nyugodtan ültem a hazafelé tartó távolsági buszon. Ültem, és szokás szerint javítottam a dolgozatokat.    Valahol Zámoly magasságában egy addig csak finoman figyelő, negyven körüli…

Tovább

Fogadalmak

    És te? Megszegted már az újévi fogadalmad?   Mi emberek valamiért hajlamosak vagyunk különös jelentőséget tulajdonítani annak az egyszerű ténynek, hogy a bolygónk 365 (és egynegyed) nap alatt újra sikeresen megtett egy teljes kört ellipszis alakú pályáján saját csillaga, a Nap körül. És…

Tovább

háború

  háború   Tejfölös arcú, szőke kisfiú a padlón, a porban.   Mellette szőke nagylány. Groteszkül kicsavarodott teste az ég felé néz. Homlokából még szivárog a vér.    - Mondd el nekik! Mondd, hogy hallják!  - A nővéremet lelőttèk. - zokog - Neki már jó, ő a mennyben van. - Most én…

Tovább

Dédi

  „Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik” Amikor felriadt, először fel sem fogta, hol van. Agya tompán működött,  csak lassan tért bele vissza az élet - hiszen hónapok, sőt évek teltek el, mióta az az alattomos köd lassan leereszkedett rá. Az utolsó…

Tovább

Csak egy pillanat

#084

    Fogalmam sincs hogyan. Vagy miért. Vagy meddig. Fogalmam sincs.   Honnan jöttünk? Hová tartunk? Van értelme az egésznek? Kell, hogy értelme legyen? Oka? Célja? Miértje?   Elkorhadt fejfák, kidőlt sírkövek – lekopott nevek, a múlt ködébe veszett emberek. „És itt ki van? Itt ki fekszik?”…

Tovább

Megszakítás

#083

  (Vigyázat! Ez a tartalom egyeseknek felkavaró lehet!)   Észak-Írország, 2091 - Jöjjön csak kedves hölgyem, szóval megszakításról lenne szó.- Igen, terhességmegszakításról.- Ó persze, az a régi kifejezés. Amióta kiterjesztettük a beavatkozás lehetséges idejét, azóta csak megszakításnak…

Tovább

Buszon

#078

  Tele a busz. Örülsz. Lett helyed. Ülsz a közepe táján, el se indultatok, de már van vagy 25 fok. Vetkőzöl. Nem érted azokat, akik kabátban ülnek végig. Hogy bírják? Hogy nem sülnek meg? Néhányan állnak, de alapvetően nincs tömeg. Hát persze, azért jöttél kettővel korábbival, hogy elférj.…

Tovább

Álmok

#066

    Álmok, amik éltetnek, amikbe érdemes kapaszkodni, melyekért érdemes élni.  Kicsi korunktól kezdve velünk vannak, kicsi korunktól kezdve próbáljuk valóra váltani őket. Álmok. Kergetjük őket, először még naivan és lelkesen, az gondolva, hogy mienk a világ – aztán már kicsit félve, de még…

Tovább

„Mert elhagyatnak akkor mindenek…”

#061

  Csodálatos volt. Csak ült ott, és lassan szívta magába az életet. A színeket, az illatokat, a hangokat, az érintéseket, az ízeket – minden szépet, amit a körülötte lévő barokkosan túlzó, szinte giccses képből az agya fel tudott fogni. Ült ott, és csak gyönyörködött az őt körülvevő világban.…

Tovább
süti beállítások módosítása