Csendben nézték a gyertyát. Nem hitték el. Ő, mindannyiuk teremtője és atyja, Ő nem halhat meg. Nem halhatott meg. A gyertya lángja csendesen imbolygott, a sötétben épphogy megvilágítva a körülötte állókat. Csupa ismerős arc.

Mirr-Murr most nem szaladgál ide-oda, most nem kérdez, a Nagy ho-ho-horgász és a főkukac is csendben figyelnek. Süsünek, a sárkánynak rázza a vállát a zokogás, a királyfi és Torzonborz két oldalról támogatják. Most nincsen harc, most nincsen civakodás. Mindenki csöndes. És ott áll Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri – de ki tudna ilyenkor fagylaltra gondolni? Még Gombóc Artúr sem kívánja a csokoládét, sem a kerek csokoládét, sem a szögletes csokoládét, sem a hosszú csokoládét, sem a rövid csokoládét… Semmilyet. Picur szeme könnyes, Pom-Pomnak pedig. Pom-Pomnak elállt a szava.

Csak állnak ott. Nem értik. És jönnek, egyre többen jönnek. Oriza Triznyák és Kiscsacsi, Festéktüsszentő Hapcibenő és Radírpók, a királylány, a dadus és a sárkányfűárus, Töf-töf elefánt és a Bátor Tintanyúl. Jönnek, jönnek tömött sorokban. Egyre nagyobb a kör, egyre tovább tágul. Rengetegen vannak, mindenhol ott vannak – ők, akik az elmúlt évtizedekben neki köszönhetően az életünk részei lettek, egyszer és mindenkorra.  Csak néznek, és nem értik…

Nem lesz többé nyár a szigeten? Nem lesz több vakáció a halott utcában? Nem érkezik többé a Hörömpő cirkusz, világszám? Sün Balázs nem megy többé világgá? A Nagy ho-ho-horgász nem fog többé kifogni ócska cipőket, miközben a főkukac hasát fogja a nevetéstől? Picur nem késik el többé az iskolából Pom-Pom meséi miatt? És Gombóc Artúr? Gombóc Artúr tényleg nem eszik többé csokit? A kiscsacsi sem fedezi fel többé a világot? Hogy is fedezné, hogy is fedezhetné, hiszen a világ ma megint szegényebb lett: kevesebb lett egy nagy mesemondóval, egy örök gyerekkel…

- Mit szomorkodtok bolondok?

Egyszerre kapták fel a fejüket a hangra. Ismerték, persze hogy ismerték, őt mindenki ismerte.

- Ne sírjatok bolondok! Ő nem halt meg! Én mondom nektek, Lópici Gáspár, az utca hírmondója!

- Hogyhogy? Nem halt meg? Tévedés lenne? – kérdezték többen kissé zavartan.

- Persze, hogy nem! Lehet, hogy a földi élete véget ért, de ameddig ti itt vagytok, ameddig rólatok mesélnek, addig ő is él, addig ő is velünk lesz! Szóval ne szomorkodjatok, hanem induljatok: szórakoztassatok, nevetessetek meg, varázsoljatok el minden kisgyereket, minden nagy gyereket, minden felnőttet, aki az utatokba kerül. Amíg ti éltek, addig ő is velünk lesz!

Szinte egyszerre mosolyogták el magukat. Igen, így lesz!  Ezt fogják tenni! És szépen sorban elindultak, hiszen már hívták őket apukák és anyukák, nagypapák és nagymamák, bátyók és húgicák az ország minden részére, esti mesére.

Valahol ott fenn, a csendes félhomályban a nagy mesemondó aludni készült. Még egyszer lenézett rájuk, bólintott egyet, elmosolyodott, majd nyugovóra tért. Legyen az álma szép!

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://filmvilag.blog.hu/2020/02/24/csukas_istvan_83_ev_deru

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Nagy volt a felfordulás a hódok várában.

- Ezt egyszerűen nem tehetik meg! Tiltakozni kell minden fórumon! - mondta egy fiatalabb, még igen lelkes hód.
- De megtehetik, hidd el - csitította egy idősebb, már sokat látott egyed. - Megtehetik.
- Akkor majd fellépünk ellene! Nem hajtjuk végre ezeket az eszement utasításokat!
- De, sajnos végre fogjuk hajtani... És hidd el, te leszel az egyik első, aki a munkába beállsz majd.
- Ez kizárt dolog! Különben is Öreg, szerinted ez rendben van? Hogy a fiatal hódok a jövőben a farágás és illesztés gyakorlata helyett elméletet tanulnak? Hogy még több időt tartjuk őket a tanoda padjaiban, ahelyett, hogy gyakorolnának a pataknál? Hogy a régi, öreg tölgyfákon kell gyakorolniuk, amikor az új gátakat szinte már mind frissen vágott szilből vagy juharból készítjük?
- Persze, hogy nincs rendben.
- És különben is - hergelte magát egyre jobban bele a fiatal hód - mi ez a marhaság a tornyokkal? Hagymakupolás torony a hódváron? Három? Amikor az alja rohad folyamatosan, és nem győzzük cserélni? Nem azzal kellene kezdeni?
- De, azzal Henrik. Nyugodj meg, ha itt üvöltesz, attól nem lesz jobb.
- Meg ez az elnevezés: NAgy Terv. Mitől olyan nagy ez? Se nem nagy, se nem terv. Csak egy összetákolt marhaság!
- Henrik, kérlek fogd vissza magad!

Ekkor hallották meg a hangot a hódvár felől: Rágósi Henrik azonnal jelentkezzen a kapitánynál!

- Jó is, hogy most hívnak. Most megyek, és jól beolvasok neki!
- Sok sikert Henrik, sok sikert. - mondta neki az öreg hód, miközben sokat sejtetően elmosolyodott a bajusza alatt. Ő már tudta, mi fog következni.

- Jó napot Kapitány!
- Gyere Henrik, ülj csak le ide!

A kapitány a lehető legnyájasabb hangján mondta ezt, úgy, ahogy Henrik még sosem hallotta beszélni. Közelebb lépett, és leült a neki felkínált rönkre. Korábban oly hangos bátorsága és dühe hamar elszállt, közben a kapitányi odú öreg falai között megindult a -beszélgetés.

- Hallom, hogy fel vagy háborodva a NAgy Terv miatt, Henrik. Hangoztatod mindenfelé, és próbálod rávenni a többi hódot a tiltakozásra.
- Igen Kapitány, így van. Vagy Ön szerint rendben van ez az egész? Ez az agyrém?
- Persze, hogy nincsen rendben. De Te is tudod, eddig is kértek már tőlünk sok marhaságot, amit végül végre se hajtottunk.
- De ez most más.
- Dehogy más! Itt is ki tudunk majd találni valami okos megoldást - mint eddig mindig.
- Ez elképzelhető, Kapitány. Ön szerint akkor ne is tiltakozzunk ellene? Trükközzünk és hazudjunk továbbra is? Vétkesek közt cinkos, aki néma!
- De, nyugodtan tiltakozhatsz. Egyénileg. Viszont a hódvárunkat és a tanodát hagyd ki ebből. Évek óta végre előrelépés van az ügyünkben, végre megkapjuk majd a nagy tölgyesre a kitermelési engedélyt! Tudod, mióta várunk erre?
- Tudom - válaszolta Henrik, és ő sem tudja, miért, de lehajtotta a fejét.
- Akkor azt is tudod, milyen fontos ez nekünk. Mi ehhez képest néhány hagymakupolás torony vagy egy-két unatkozó hódcsemete?
- Igaz...
- Akkor ezt megbeszéltük. Most térj vissza a munkádhoz, gondolkodj el azon, amit mondtam. Végül te döntesz, de a vedd kérlek figyelembe a hódvár érdekeit is.
- Rendben. Köszönöm kapitány.

Henrik szinte némán sétált vissza az Öreg mellé. A hódok addigra már az új helyszínre vonultak, és éppen készültek nekikezdeni az első torony alapozásának.

- Na Henrik, mi volt?
- Semmi lényeges Öreg. Gyerünk, kezdjük el a munkát, mert sosem végzünk!

És Rágósi Henrik fogta magát, és ő döntötte ki az első fát, ami a torony alapjába kerül majd. A NAgy Terv első fázisának végrehajtása megkezdődött. Az öreg hód szomorú szemmel, kesernyés mosollyal nézett maga elé, és halkan, csak magának mormogta
- Úgy látszik, hogy nincs új a nap alatt..

Majd levéve fogvédőjét, ő is nekilátott a munkának.

I.L.

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/termeszetismeret/ember-a-termeszetben-4-osztaly/az-elolenyek-kornyezetalakito-szerepe/az-allatok-epitomunkaja

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Álmosan induló reggel. Minden szürke és ködös: csak nézek ki kómásan a fejemből. A fülesben az agyonhallgatott reggeli zenéim: rohadtul unom már őket, de lusta vagyok újakat keresni... Az agyam is tompa: a fogaskerekek lassan, nagyon lassan kezdenek csak el forogni. Csütörtök van, mindjárt hétvége! De most ez sem vigaszta, most ez sem tud érdekelni. Mi értelme ennek az egésznek? Mi értelme felkelni, minden áldott nap bevonszolni magam az iskolába? Végigszenvedni az órákat, úgy csinálni, mintha figyelnék, mintha érdekelne. Persze tudom: érettségi, felvételi. Ezerszer elmondták már, ezerszer meghallgattam a néhol szívhez szólóbb, néhol dörgedelmesebb beszédeket anyáméktól is, a tanároktól is.... Mindenkitől. Tudom, hogy fontos, de rohadtul nem tud érdekelni... Nem tud érdekelni.

Fáradt vagyok. Azt mondják ez életkori dolog, hogy ez teljesen természetes ilyen idősen. Kamasz vagyok, a testem folyamatosan átalakul, fejlődik. Egy kis nyíló hajtásocska, amiből most nő ki egy egészséges, jól fejlett növény - legalábbis a biosztanár szerint. Ilyen marhaságot! Ezt persze megjegyzem.

Szóval fáradt vagyok. Anyu azt mondta, megérti. A tanárok is megértik. De akkor miért most hajtanak a legjobban? Miért nyomnak agyon újabb és újabb feladatokkal? Prédikálnak itt, aztán le sem szarják mi van velem. Gáz az egész, úgy, ahogy van.

Na végre, ez az a megálló. Felszáll ma is? Igen, itt van. Gyönyörű, egyszerűen gyönyörű. Mennyi idős lehet? Kb. annyi mint én. Pont jó. Nagyon jó csaj. Össze kellene jönnöm vele. Na, ne vigyorogj, ilyenkor olyan bárgyú s fejed! Valahogy meg kellene szólítanom. Persze ezt nem tanítják a suliban. Pedig ennek lenne értelme!

Ajjaj erre jön, ez le fog ide ülni. Micsoda mosoly, micsoda szemek. Kérdez, bólintok. Persze, ülj csak le! Valahogy meg kellene szólítanom. Valahogy, ügyesen...

I.L.

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: https://wmn.hu/wmn-life/47790-a-kamasz-lelekben-van-nemi-rokonsag-a-reszeggel--tulelo-kalauz-vihar-es-tinedzsrek-idejere

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Ivanics László: Első ülés

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra.

Hajtasz, sietsz, rohansz, előzni nagyon szeretsz,
Taposod a pedált, hogy majd belegebedsz,
Csak ez még legyen meg, csak még ezt hagyjam le,
Nagyon messze van még a busz két kis fényszeme.

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra.

Néha még messze vagy, biztonságos, vagy mi;
Néha egészen jól be tudod fejezni;
Ilyenkor örülünk, mindenki bólogat,
Buszvezető bácsi szórja a bókokat.

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra.

Néha azonban elszámolod magadat...
Beférsz vagy nem férsz be? Egyszerű számadat
Leszel egy statiszta kövér kis lapjain;
Neki két tollvonás, neked a puszta kín.

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra.

Látom az arcodat, pánik vagy félelem?
Várom a csattanást: összecsapódjon két elem,
Szemünket behunyjuk, fogunk csak csikorog,
Buszvezető bácsi! Most miért nem mosolyog?

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra

Megúsztuk. Megúsztad. Elmaradt csattanás.
Megint csak sikerült: baj nélkül rohanás
Mondd meddig húzod még? A húrt meddig feszíted?
Meddig lesz szerencséd? Mondd meddig kísérted?

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra

Nagy halom törött roncs: ez is lehetett volna.
Kiszakadt gyerekülés: te nézed csak zokogva,
Vér és füst, csont és hús, sikoltó emberek:
Tényleg ezt akarod? Tényleg ez kell neked?

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva:
Rálátni belőle az egész világra.

Ne légy idióta! Ne legyél vadbarom!
Ne cseszd el! Hidd el: nem lesz több alkalom.
Nem éri meg! Érted? Tényleg nem éri meg!
Vagy öt perc előnyért megölnéd egy szeretted?

A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva
Rálátni belőle az egész világra.

I.L

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://sacratomatovillepost.com/2015/11/10/the-united-states-of-bus-travel/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820 

Épp ma egy hete írtam egy elég negatív hangvételű kesergést egy könyvesbolti sétám kapcsán a saját (és persze kollégáim) anyagi helyzetéről: azaz arról, hogy épp milyen könyvet nem tudok elolvasni. (A bejegyzés itt olvasható: https://majdholnapblog.blog.hu/2020/02/05/mit_nem_olvasok_eppen_egy_tanar_gondolatai_a_konyvesboltban)

Tegnap egy csomag várt az iskolában a portán, feladó nélkül, nekem címezve, benne a négy könyvvel, amiket egy hete felsoroltam. A következő szöveg volt mellékelve:

"Ha néha szomorúak is vagyunk, örülnünk kell az életnek, mert ez a legnagyobb ajándék, amit a jó Istentől kaphatunk. Jó olvasást Tanár Úr!"

Elsőre megdöbbentem, majd meghatódtam, de ezzel párhuzamosan egy kis szégyenérzés is elöntött. Hiszen én nyilván nem azért írtam ki, hogy valaki megvegye nekem ezeket. A kedves ajándékozó jól sejtette, hogy személyesen nem fogadtam, nem fogadhattam volna el ilyen mértékű ajándékot.

Aztán rájöttem, hogy ezt egy pozitív visszajelzésként kell felfognom: úgy látszik, hogy érdemes csinálnom a tanítást, az írást, a közösségi aktivitást. Nem az ajándék vagy a könyvek miatt: a gesztus miatt, hogy van, akinek számít a jókedvem, a munkám, a személyem. És mert vissza tudta adni a hitem: érdemes folytatni, amit elkezdtem.

Köszönöm!

I.L

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=galeria&a=97595

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Kukanap volt.

Már előző este készült rá, jól begyakorolt, komótos mozdulatokkal pakolt be mindent a szemetesbe. Apró kis bűnök, hétköznapi hibák, néhány jelentéktelen kis hazugság. Szépen sorban rakodta be a tartályba egy átlagos hét átlagos szemetét. A nagy kuka félig tele volt, a kicsiben még semmi: büszke volt magára. Ezen a héten sem vétkezett sokat, ezen a héten sem kell szégyenkezni önmaga miatt. Ami van, az mindig van: senki nem tökéletes.

Ahogy húzta ki a kukát, valami furcsa érzés fogta el. Mintha egy jeges fuvallat érintette volna meg az arcát: különös érzés volt, egészen beleremegett. Furcsa gondolat fészkelte be magát az agyába. Mi lenne ha? Mi lenne, ha most tényleg mindent beletennék?

Minden kis elhallgatást, minden kis félrenézést, minden eddig rálegyintéssel elhessintett, apró kis semmiséget. Aztán jöhetnének a komolyabb dolgok: irigység, hazugság, bujaság, rosszindulat, harag, bosszúvágy. Ki nem mondott évtizedes sérelmek, önmagának sem bevallott, fájó sebek, sérülések.

Mi lenne, ha mindent kidobna? Mi lenne, ha minden emberi gyarlóságát levetkőzve tiszta lapot kezdene?

Megborzongott.

Nem, azt nem lehet. Az... nem menne. Úgysem menne!

Néhány apróságot még belehajított a nagy kukába, majd kihelyezte az út mellé. Gondosan figyelt, hogy a kicsihez hozzá ne érjen, sőt! rá se nézzen. Jó lesz az még egyszer - gondolta. Egyszer telepakolom mind a kettőt, egyszer kidobok mindent. Egyszer... S aztán többé nem vétkezem.

A gondolatra elmosolyodott, cigarettára gyújtott, majd lassan elindult be a házba. A közben hideg széllé erősödő fuvallat most már a hátát fújta. Gyorsított a léptein: már nagyon kívánta a meleget.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://www.manchestereveningnews.co.uk/news/greater-manchester-news/furious-neighbours-block-pavements-seven-14836114

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Nem lesz túl pozitív, ha jót akarsz, inkább ne is olvasd tovább! Én szóltam...

Állok a polcok előtt. Nagy könyvesbolt Székesfehérvár plázájában. Nézelődöm. Időm mint a tenger: a busz az előbb ment el az orrom előtt. Igaz két perccel hamarabb indult el, mint kellene, de apróra nem adunk. Nem számít. Az információs pultnál remekül megmagyarázzák, én a kisember pedig egy órával később érek csak haza. Nem érdekes.

Öröm az ürömben: legalább van időm bemenni a könyvesboltba nézelődni. Szigorúan csak ezt, hó vége van, könyvre nincsen pénzem. Nem mintha hónap elején megengedhetném magamnak, de akkor még a számlámon az illúzió (egyesek fizetésnek hívják...) ott van, és ha nem figyelek, elcsábulok. Most ilyen gondom nincs, gyakorlatilag üres a zsebem. De azért nézelődni szabad! Valamiféle bölcsész-mazohizmus ez: nézegetni a könyveket, amiket nem vehetsz meg.

Kalapos Éva Veronika: F mint. Régóta szemezek már a könyvvel, és nem csupán azért, mert az egyetemről ismerem az írónőt. Korábban olvastam tőle a Masszát, az egészen kitűnő volt. Érdekelne tehát ez is: beleolvasok. Hmmm. Ígéretes indítás, simán be tudna rántani magával a regényvilág. Eldöntöm: megveszem. Aztán az agyam kapcsol: nem, most nem. Most nem lehet. Visszateszem a polcra, és sétálok tovább.

Petrőczi Éva családtörténete is érdekelne. A költőnőt (nekem tanárnő) szintén az egyetemről ismerem, Ida és Gyula. Dédszüleim története című könyvéből már olvashattam a legnagyobb közösségi oldalon részleteket. Egy ideális világban már a kosaramban lenne - most a polcra finoman visszateszem.

Kicsit odébb Salinger örökbecsűje, a nemrég új fordítást kapott Rozsban a fogó (korábban Zabhegyező). Férfiasan bevallom, még nem olvastam, de már nagyon régóta tervezem. Ez most nem realitás, ezért ezt le sem veszem.

Körbenézek: ebben a közepesen nagy helyiségben több ezer kötet néz rám a polcokról. Néznek és csábítanak. Nem, nem engedhetek.

Kifelé menet az utolsó polcnál megállok. Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban. Intellektuális humor, első beleolvasásra a jobb fajtából. Fáj érte a szívem. Inkább visszateszem.

Szégyellem magam, ahogy kijövök. Hogy miért, azt nem tudom. Hiszen nem az én szégyenem, hogy többdiplomás tanáremberként havonta egy könyv se fér bele. Nem az én szégyenem.

196 973. Mire megjött már el is ment. Persze tudtam, amikor elkezdtem: ez a pálya nem a pénzről szól. Nem , tényleg nem. Ideák, világmegváltás, a gyerekek csillogó szeme: valami ilyenért jöttem ide. Szellemi munka, szellemi szabadság - gondoltam ezek majd ellensúlyozzák a a körülményeket. Ideig-óráig így is van, de aztán...

Legyek pozitív, tudom. Ne legyek negatív, tudom. Csak az új NAT. Csak ezt tudnám feledni... :-(

I.L

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: https://www.hermit.hu/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

És akkor leszállt rám. Nem tudom honnan jött, nem tudom ki küldte: de itt volt. Hirtelen minden teher könnyűvé vált, hirtelen minden sötétség szertefoszlott.

Szabad vagyok! Újra szabad vagyok!

Újra képes vagyok tervezni, gondolkodni, tenni, remélni..Kételyek, kérdések, vágyak, illúziók. Mind újra élnek. Én is újra élek.

A sötétség elmúlt, a démon elbukott. És még kérnem sem kellett. Csak hinni. Egyszerűen csak hinni.

I.L.


#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: https://www.astro24h.hu/app/uploads/2015/05/angyal-a-benzinkuton.jpg

Az eredeti bejegyzés:

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Ne küzdj vele! Engedd át neki!

Igaza van. Nem számít, nem érdemes gyötrődni. Úgysem sikerül, úgyis felesleges.

Igaza van! Ne küzdj, ne akarj jobbat, ne akarj változtatni! Törődj bele: marad a nihil.

Higgy neki! Már nagyon régóta mondogatja a füledre, te mégsem hitted el. Mit akarsz? Állandóan harcolni? Ezekért? Ezért? Ugyan hagyd. Higgy neki.

Igaza van.

Látod mennyivel könnyebb? Látod, milyen kényelmes? Meleg, puha öl, szeretve simító kéz. Ugye milyen jó? Ugye milyen finom?

Ő győzött. A démon győzött. Most már örülhetsz. Boldog tudatlanság.

I.L.

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image:
https://lekvaresjam.blog.hu/2020/01/02/a_misztikus_demon_lillit_minden_gonoszsag_megtestesitoje?layout=5

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Tökéletes volt, ahogy ott feküdt. A kar íve, a csukló hajlata, az egész összkép gyengédséget, mégis erőt sugárzó tökéletessége. Ahogy ránéztem, szinte megborzongtam.

Egy hajdanvolt, talán sosem létező régi világ jutott eszembe. Egy olyan világ, ahol mindenki önmaga lehetett, ahol nem kellett folyamatosan bizonyítanunk valamit valakinek. Ahol egy ilyen kar tulajdonosa lehetett gyengéd és nőies, félénk és esendő – ugyanakkor, ha úgy akarta, akkor férfias és bátor is. Ő dönthette el, milyen szeretne lenni: a választás teljességgel rá volt hagyva.

Néztem azt a kezet, néztem azt a kecsesen lefelé hanyatló, még bukásában is fenséges műremeket. Nyugodtan pihent a műanyagon, ahol gazdája egy tétova pillanatra ottfelejtette. Talán emiatt a nyugodtság, talán a belőle áradó magabiztosság miatt: de nem féltem. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok, tudtam, hogy az életem nyugodtan, gondolkodás nélkül rábízhatom erre az emberre. Ebben a helyzetben csak ez számított.

Megbíztam benne, és ez nagyon jó érzés volt. Olyan érzés, amit életem hátralévő részében minden egyes napon át akartam élni. Minden nehéz reggelen, amikor az álmosságtól még szinte öntudatlanul kómás fejjel bámulok bele a világba. Minden fáradt délután, amikor a világ terhét már magamon cipelve, fáradtan hazafelé botorkálok. Ezt a bizalmat akartam érezni, amíg világ a világ.

Lágyan lelógó kéz a rideg műanyagon...

Ilyen sofőrt szeretnék látni minden volánbuszon. :-)

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://pixabay.com/hu/photos/%C3%BAtszakasz-s%C3%B6t%C3%A9t-k%C3%B6d%C3%B6s-%C3%BAt-1081736/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820