Nem lesz túl pozitív, ha jót akarsz, inkább ne is olvasd tovább! Én szóltam...

Állok a polcok előtt. Nagy könyvesbolt Székesfehérvár plázájában. Nézelődöm. Időm mint a tenger: a busz az előbb ment el az orrom előtt. Igaz két perccel hamarabb indult el, mint kellene, de apróra nem adunk. Nem számít. Az információs pultnál remekül megmagyarázzák, én a kisember pedig egy órával később érek csak haza. Nem érdekes.

Öröm az ürömben: legalább van időm bemenni a könyvesboltba nézelődni. Szigorúan csak ezt, hó vége van, könyvre nincsen pénzem. Nem mintha hónap elején megengedhetném magamnak, de akkor még a számlámon az illúzió (egyesek fizetésnek hívják...) ott van, és ha nem figyelek, elcsábulok. Most ilyen gondom nincs, gyakorlatilag üres a zsebem. De azért nézelődni szabad! Valamiféle bölcsész-mazohizmus ez: nézegetni a könyveket, amiket nem vehetsz meg.

Kalapos Éva Veronika: F mint. Régóta szemezek már a könyvvel, és nem csupán azért, mert az egyetemről ismerem az írónőt. Korábban olvastam tőle a Masszát, az egészen kitűnő volt. Érdekelne tehát ez is: beleolvasok. Hmmm. Ígéretes indítás, simán be tudna rántani magával a regényvilág. Eldöntöm: megveszem. Aztán az agyam kapcsol: nem, most nem. Most nem lehet. Visszateszem a polcra, és sétálok tovább.

Petrőczi Éva családtörténete is érdekelne. A költőnőt (nekem tanárnő) szintén az egyetemről ismerem, Ida és Gyula. Dédszüleim története című könyvéből már olvashattam a legnagyobb közösségi oldalon részleteket. Egy ideális világban már a kosaramban lenne - most a polcra finoman visszateszem.

Kicsit odébb Salinger örökbecsűje, a nemrég új fordítást kapott Rozsban a fogó (korábban Zabhegyező). Férfiasan bevallom, még nem olvastam, de már nagyon régóta tervezem. Ez most nem realitás, ezért ezt le sem veszem.

Körbenézek: ebben a közepesen nagy helyiségben több ezer kötet néz rám a polcokról. Néznek és csábítanak. Nem, nem engedhetek.

Kifelé menet az utolsó polcnál megállok. Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban. Intellektuális humor, első beleolvasásra a jobb fajtából. Fáj érte a szívem. Inkább visszateszem.

Szégyellem magam, ahogy kijövök. Hogy miért, azt nem tudom. Hiszen nem az én szégyenem, hogy többdiplomás tanáremberként havonta egy könyv se fér bele. Nem az én szégyenem.

196 973. Mire megjött már el is ment. Persze tudtam, amikor elkezdtem: ez a pálya nem a pénzről szól. Nem , tényleg nem. Ideák, világmegváltás, a gyerekek csillogó szeme: valami ilyenért jöttem ide. Szellemi munka, szellemi szabadság - gondoltam ezek majd ellensúlyozzák a a körülményeket. Ideig-óráig így is van, de aztán...

Legyek pozitív, tudom. Ne legyek negatív, tudom. Csak az új NAT. Csak ezt tudnám feledni... :-(

I.L

#majdholnap #il365


A kép forrása/Source of the image: https://www.hermit.hu/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820