Csendben nézték a gyertyát. Nem hitték el. Ő, mindannyiuk teremtője és atyja, Ő nem halhat meg. Nem halhatott meg. A gyertya lángja csendesen imbolygott, a sötétben épphogy megvilágítva a körülötte állókat. Csupa ismerős arc.

Mirr-Murr most nem szaladgál ide-oda, most nem kérdez, a Nagy ho-ho-horgász és a főkukac is csendben figyelnek. Süsünek, a sárkánynak rázza a vállát a zokogás, a királyfi és Torzonborz két oldalról támogatják. Most nincsen harc, most nincsen civakodás. Mindenki csöndes. És ott áll Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri – de ki tudna ilyenkor fagylaltra gondolni? Még Gombóc Artúr sem kívánja a csokoládét, sem a kerek csokoládét, sem a szögletes csokoládét, sem a hosszú csokoládét, sem a rövid csokoládét… Semmilyet. Picur szeme könnyes, Pom-Pomnak pedig. Pom-Pomnak elállt a szava.

Csak állnak ott. Nem értik. És jönnek, egyre többen jönnek. Oriza Triznyák és Kiscsacsi, Festéktüsszentő Hapcibenő és Radírpók, a királylány, a dadus és a sárkányfűárus, Töf-töf elefánt és a Bátor Tintanyúl. Jönnek, jönnek tömött sorokban. Egyre nagyobb a kör, egyre tovább tágul. Rengetegen vannak, mindenhol ott vannak – ők, akik az elmúlt évtizedekben neki köszönhetően az életünk részei lettek, egyszer és mindenkorra.  Csak néznek, és nem értik…

Nem lesz többé nyár a szigeten? Nem lesz több vakáció a halott utcában? Nem érkezik többé a Hörömpő cirkusz, világszám? Sün Balázs nem megy többé világgá? A Nagy ho-ho-horgász nem fog többé kifogni ócska cipőket, miközben a főkukac hasát fogja a nevetéstől? Picur nem késik el többé az iskolából Pom-Pom meséi miatt? És Gombóc Artúr? Gombóc Artúr tényleg nem eszik többé csokit? A kiscsacsi sem fedezi fel többé a világot? Hogy is fedezné, hogy is fedezhetné, hiszen a világ ma megint szegényebb lett: kevesebb lett egy nagy mesemondóval, egy örök gyerekkel…

- Mit szomorkodtok bolondok?

Egyszerre kapták fel a fejüket a hangra. Ismerték, persze hogy ismerték, őt mindenki ismerte.

- Ne sírjatok bolondok! Ő nem halt meg! Én mondom nektek, Lópici Gáspár, az utca hírmondója!

- Hogyhogy? Nem halt meg? Tévedés lenne? – kérdezték többen kissé zavartan.

- Persze, hogy nem! Lehet, hogy a földi élete véget ért, de ameddig ti itt vagytok, ameddig rólatok mesélnek, addig ő is él, addig ő is velünk lesz! Szóval ne szomorkodjatok, hanem induljatok: szórakoztassatok, nevetessetek meg, varázsoljatok el minden kisgyereket, minden nagy gyereket, minden felnőttet, aki az utatokba kerül. Amíg ti éltek, addig ő is velünk lesz!

Szinte egyszerre mosolyogták el magukat. Igen, így lesz!  Ezt fogják tenni! És szépen sorban elindultak, hiszen már hívták őket apukák és anyukák, nagypapák és nagymamák, bátyók és húgicák az ország minden részére, esti mesére.

Valahol ott fenn, a csendes félhomályban a nagy mesemondó aludni készült. Még egyszer lenézett rájuk, bólintott egyet, elmosolyodott, majd nyugovóra tért. Legyen az álma szép!

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://filmvilag.blog.hu/2020/02/24/csukas_istvan_83_ev_deru

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820