Mindig éjjel. De miért mindig éjjel?

A halkakat reccsenő, kopott nászi ágyak?

A titokba burkolódzó, kóbor, néma árnyak?

A lámpa fénykörén túl szakadozó tárgyak?

Vagy a finoman elillanó illatok, a lágyak?

A csend? A sötét? Az illatok? A vágyak?

Nem tudom. De megy. Ilyenkor mindig megy.

I.L.

#il365 #majdholnap

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

33 gyerek. 3 nap szóbeliztetés, 4 év munka.

Erdélyi utazásunk harmadik napján (az első kettőt Nagyváradon töltöttük) megindult az állandó jellegű vándorlás: átlagosan napi három-négy helyen fordultunk meg a továbbiakban. Erdélybe kétféleképpen lehet utazni: vagy beveszed magad egy helyre, és ott eltöltesz egy hetet, vagy megpróbálsz minél több mindenbe belekóstolni, hogy egyszer biztosan visszatérj. Úgy gondoltam, hogy elsőre a gyerekeknek ez utóbbi jobb lesz.

Túránk következő állomása a Nagymagyar-barlangba vezetett: mindenféle Trianon áthallás nélkül ez a barlang neve. A legizgalmasabb része ennek a látványosságnak az odavezető függőhíd volt a Sebes-Kőrös felett, a gyerekek nagyon élvezték az alattuk tényleg sebesen hömpölygő folyócska felett imbolygó kis hidat. Egy rövid, denevérektől „rettegő” barlangi séta után szálltunk buszra és érkeztünk meg Körösfőre.

Körösfő – egy kicsi település a Partium területén. Néprajzilag Kalotaszeghez tartozik a község, ez természetesen látszott a hely díszítésén, a népviseleten, az ajándéktárgyakon stb. is. Talán ez a kis falu adta legjobban vissza Erdély hangulatát, legalábbis egy pillanatra úgy éreztem, mintha ott lennék valahol Székelyföld szívében. Túránk során többnyire nagyobb városokat látogattunk meg, így az a kis község a mesébe illő fakazettás templomával üdítő kivételnek számított.

Gyönyörű hímzett falvédők mindenhol – rajta egy-egy ima- vagy bibliai részlettel, amit az azt  varró asszonyok a halottjaikért vagy családjukért ajánlottak fel. Mivel a protestáns templomokban alapvetően nincs díszítés, ezért itt Körösfőn háromféleképpen oldották meg eleink a csupasz környezet díszesebbé tételét. Egyrészt a gyönyörű fafaragásokkal a padokon, szószéken, bútorokon, másrészt  pedig a messzemenőkig kimunkált, festett fakazettákon a templom plafonján – a már említett hímzett faliszőnyegek mellett. A templom látványossága még egy szőnyeg, amint II. Rákóczi György adományozott egy helyi lakosnak, aki ápolta ott, amikor az elvesztett szászfenesi csata után nála megpihent. A szőnyeget – annak állapota miatt – nem mindig rakják már ki a templomba, de a nagyobb ünnepekkor mindig újra a helyére kerül – így Pünkösdnek köszönhetően mi is megcsodálhattuk.

A templom gondnoka egy nagyon ízes beszédű úriember volt, aki sok érdekességet mesélt a község és az épület múltjáról. Kiderült például, hogy a mai napig nagyon komolyan veszik a helyiek a templomi ülésrendet. Az épület egyik felében a férfiak, a másik felében a nők ülnek. Mindkét részben minden családnak van saját padja, ahova mindig ők ülnek. A fiatal legények és gyerekek a karzaton ülnek fenn, a legkisebbek a szószékkel szemben. Ha egy lány eladósorban van már, akkor édesanyja mellett ül a családi padban – de ha megházasodott, akkor automatikusan átkerül az anyósa mellé, az új családja padjába. Megszokott rendje van a templomba kimenetelnek és bemenetelnek is, mint ahogy a szertartások és a falu életét is több évszázados hagyományok uralják.

A rövid kis előadás végén még volt lehetőségünk különféle Körösfőhöz köthető ajándékokat vásárolni – az itthoni viszonyokhoz szokott fejjel igencsak kedvező áron. Rövid beszélgetés és „technikai szünet” után (Előzőleg el sem tudja képzelni az ember, hogy negyven gyereknek hányszor és hányféleképpen kell wc-megállót beiktatni. Sokszor és sokféleképpen. :-) ) folytattuk útunkat Kolozsvár felé – de ez már egy másik írás története lesz.

 I. L.

#il365 #majdholnap

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Nem akartam erről írni. Leírt már sok mindenki sok mindent a szomorú események kapcsán, nem akartam a történtekről újabb bőrt lehúzni, csatlakozni azokhoz, akik a tragédiát meglovagolva nézettséget és olvasottságot generálnak maguknak. És nem akartam az se lenni, aki mindig csak a tragédiákról, szomorú dolgokról ír. De az előbb olvastam egy cikket. Egy cikket, ami arról szólt, hogy a hajó kiemelésekor a hatéves koreai kislányt az édesanyja kezeiben találták meg. Védte, ölelte őt az utolsó pillanatig… Nem tudom, hogy így volt –e, de engem nagyon megindított. Eddig csak a csoportot és a tragédiát láttam, most megláttam mögötte az embert. Egy pici kislányt az anyukája kezében. És nem tudtam megállni, hogy  írjak neki.

Kis hableány!

Milyen érzés volt ekkora utat megtenni? Féltél a repülőn? Ugye nem? Persze, hiszen anya ott volt, anya megnyugtatott. És a buszon? A villamoson? A metrón? A tömegben, idegen és hangos emberek között? Nem féltél, igaz? Persze, hogy nem, hiszen te már nagy lány vagy. Már hat éves. És persze ott volt Veled anya – ha baj lett volna, ő megnyugtatott. Átölelt, magához húzott, beléd karolt. Megnyugtatott.

Ott volt Veled akkor is, amikor a fedélzetre beszálltatok? Fogta a kezed, amikor az imbolygó hajóba léptetek? Esetleg a kezében tartott? Biztos így volt, hiszen az eső szakadt, ömlött a nyakatokba. Bementetek a kabinba, a fedett részre? Láttátok a várost, a fényeket? Nagy volt a vihar, igaz? De anya ott volt, anya hangja megnyugtatott. Igaz?

Mesélt neked a hajó nevéről? Hableány. Kis hableány, mint a mesében. Ott él lenn, a tenger mélyén, lubickol, játszik, énekel a barátaival – várja az élet csodáit, várja az igazit. Aztán meglátja: A herceget, fehér lovon. Illetve fehér hajón. Talán itt tartott anya a mesében… A kezében tartott, ringatott, énekelt…

Aztán hatalmas csattanás. Megijedtél, igaz? Biztos így volt. De anya szorosan fogott. Nem eresztett el, szorosan fogott. Addig, amíg csak tudott…

Kis hableány… Bárhol is légy most, biztos vagyok benne, hogy anya most is vigyázz rád, most is átölel, most is fog. Ha megijednél, ha összerezzennél. Most is fog. De ne félj! Többé már semmitől nem kell tartanod. Hisz tudod: anya ott lesz Veled! És átölel. És ott is fog.

Sajnálom, hogy mi felnőttek nem vigyáztunk Rád jobban!

Legyen az álmod szép! 

I. L.

#il365 #majdholnap

Andersen meséje, ami sosem volt még ennyire szomorú és ennyire szép… http://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#5

A kép forrása: https://pixabay.com/photos/mother-daughter-together-walking-3321645/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Szent László városa.

Ady városa. Léda városa.

A Holnap városa.

196 000 ember, köztük kb. 45 000 magyar városa.

A Váradi Művészeti Líceum városa.  

A város, ahol a kézis lányok is megtanulnak gyorsan futni egy éjjel-nappali bolt előtt. Ahol a zebrán még zöld jelzésen is életveszély átmenni – és ahol olcsó a papucs a plázában, ha otthon hagytad.

A város, ahol igazán őszinte, jóindulatú embereket, tanárokat és diákokat ismertem meg. Város elementáris erejű táncházzal, soha el nem fáradó hon és népismereti vezetővel, egy gyönyörű bazilikával és Szent László király mindent átható szellemiségével.

A város, ahol egy csapat gyereknek a vár tövében elmondod Juhász Gyula Trianon című versét. Trianon évfordulóján. Elcsukló hanggal, de csordultig telt szívvel. Az arcok komorak, de dacosak – a szemek néhol haragosan villannak, néhol könnyesek. Csendben vannak. Tökéletes pillanat.

„Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá!”

Nagyvárad. Város a Partiumban, a mai Románia területén.

A remény városa. Esély a folytatásra – és esély az újrakezdésre. Határok nélkül. Csak élnünk kell vele!

I, L.

#il365 #majdholnap

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Hajnal négy. Már csörög

Jól van már, jajj te dög.

Kelek, kelek.

Izgatott fogmosás,

Utazunk, de csodás

Sikáld, sikáld.

Mit is írtam még fel,

mit ne felejtsek el?

Nyugi! Nyugi.

A kaját betettem,

a vizet - Az nincsen.

Oké, oké.

Gyógyszerek, nagy táska,

fotógép, kistáska.

Rakom, rakom.

Hol is a kistáska?

Jó lesz a válltáska!

Oké. Oké.

Ebbe megy majd a pénz,

jajj igen, hol a pénz.

Megvan, megvan.

Ha már pénz, iratok –

beraktam, megvagyok.

Oké, oké.

Kaják a tatyóban,

Teló a gatyóban.

Alakul, alakul.

Indulj már, ne tökölj

Még mindig nem keltél föl?

Nehéz, nehéz.

Puszi és csókolom,

Majd jövök! Jó tudom.

Én is, én is.

Indulás, bőrönd le,

Hangos a kereke.

Bocsi, bocsi.

Jó reggelt, szomszédok,

Csatába vonulok.

Bizony, bizony.

Erdély, negyven gyerek.

Öt nap és pihenek,

Juhé, juhé.

Ó, hát az ott maradt,

Mondom a csúnyákat.

Khm, khm.

Nem baj, nem kell papucs.

Dehogynem! De megy a busz.

Ez van, ez van.

Több is ment Mohácsnál,

Veszünk majd a kútnál,

Ha lesz, ha lesz.

Ha nem lesz, hát nem lesz.

Öt nap nem az élet.

Kibírom, kibírom.

Erdély, negyven gyerek.

Öt nap és pihenek,

Juhé, juhé

I. L.

#il365 #majdholnap

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Valahonnan, valahová. Régiből az újba, vagy épp újból a régibe, el otthonról vagy épp haza, először vagy utoljára.

Rohanunk, mindig csak rohanunk.

Az út dübörög alattunk, a csíkok egybefolynak, a táj szalad. Hangfogófalak és búzatáblák között robogunk. Az aszfalt szürke, az ég kék. Vagy szürke. Vagy fekete. Tök mindegy, észre se vesszük. Lehajtott fejjel, oldalra nem nézve, csak a cél felé, de robogunk tovább.

Csak előre, mindig csak előre. Rohanunk, mindig csak rohanunk. Az élet pedig elszalad.

Az autópályán az élet csak egy pillanat.

I.L

#il365 #majdholnap

Az eredeti bejegyzés:   

A kép forrása:

https://www.promenad.hu/2019/01/25/januar-31-en-lejarnak-a-2018-as-eves-autopalya-matricak/

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Bobi néhány éve került a párom nagypapájáékhoz, ide Csákvárra. Az Illatos útról hoztuk el - a papa választotta ki, épp olyan loncsos-lompos-bozontos volt, mint az elődje. Bobi. Ugyanaz lett a neve is. Bobi. Papáéknál egy szem Lindától eltekintve minden kutya Bobi volt. Miért? Mert a kutya neve Bobi.

Hazahoztuk. Szegény hazafelé először eléggé remegett, de végül azért elvolt hátul a papa mellett, fejével az új gazdi lábán. Boldog volt.

Amint hazaértünk, és a kutya meglátta a kertet, szinte megőrült. Teljes erőből sprintelt hátra, fel-alá szaladgált a hatalmas területen. Azt mondjuk nem tudta, hogy a fák mögött van egy kis tó - és úgy, ahogy volt lendületből bele is szaladt. Rettentő vicces volt, ahogy a kutya ült a tó középen, nyakig a vízben - és próbálta kitalálni, hogy mi is történt. Öt perce volt nálunk. �

Bobi sajnos beteg volt. Amikor elhoztuk a telepről, épp egy műtéten volt túl. Visszaesett. A fülében mindenféle baktériumok tanyáztak. Kezelgettük, de újra és újra kiújult. Gennyes volt a füle, beszűkültek a hallójáratai, megsüketült. Krónikus fülbetegség. Nem volt jó bőrben.

Tegnap Bobi elpusztult. És hogy milyen érdekes az élet: napra pontosan egy évvel azután, hogy a gazdáját utoljára látta. Papa kórházba került, és többé nem jött ki onnan. Bobbi egy évet bírt még ki, és elment a gazdi után.

Remélem, hogy a szivárványhídnál egymásra tálaltak. "Épp hogy átért a hídon, egy tálka finom ételt talált. Éhes volt, befalta. Aztán furcsa hangot hallott a távolból. Olyan ismerős volt. Egy férfit látott a messzeségben közeledni a kutyáival. Megcsóválta a farkát - de még nem volt biztos a dologban. Először csak figyelte. A mozdulatait, a járását, a hangját. Aztán megérezte az illatát. Ekkor már tudta. A szíve majd kiugrott a helyéről, de még kivárt. Várta, hogy egyetlen szóval, egy rezdüléssel vagy füttyentéssel, de magához hívja őt. Aztán egy mozdulat, egy boldog nyüszítés - és már rohant is. Mint régen. Mint fiatalon. Most már együtt játszanak: egy Linda, négy Bobi, és persze papa. Együtt játszanak. "

Hátul a fenyők alatt temettem el, néhány méterrel a kis tó mellett. Egy pici fakereszt, néhány kis fenyőág. Ott nyugodtan aludhat. Az ő itteni története ott kezdődött és ott is ért véget. Remélem, hogy a kettő között néha boldog volt. És remélem nem haragszik, hogy nem tudtunk rajta segíteni.

Szép álmokat, finom csontokat Bobika! Köszönünk mindent!

I. L.

#il365 #majdholnap

Az eredeti bejegyzés: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/30/bobbi

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Néhány hónappal ezelőtt az egyik tizenegyedikes kislány odalépett hozzám óra után. A terveiről mesélt, hogy hova szeretné beadni a jelentkezését. Lelkesen újságolta, hogy tanító néni szeretne lenni. Megkérdeztem, hogy biztos -e benne? Tudja –e például azt, hogy mennyi lesz a fizetése?

"Persze, megnéztem, olyan 200 000 forint körül fogok keresni. Nem sok, de kijövök majd belőle." – válaszolta magabiztosan.

"Kétszázezer körül? Bruttóban. Na jöjjön, nézzük csak meg ezt!" És rákerestünk a közalkalmazotti bértáblára. Gyakornok I, pályakezdő, 0 év gyakorlattal: bruttó 195 000 forint. Ez nettó 129 675 forint.

A lány mosolya lehervadt, és azt kérdezte: Csak ennyi? Ebből nem lehet megélni…

„Igen. Az első két évben ennyi.” – mondtam.

Utána pedagógus 1-es fokozatban három évig bruttó 219 240 (nettó 145.795 Ft), majd újabb három évig 237.510 Ft (nettó: 157.944). A pályája 12. évére érheti el a 255 780-as (nettó 170.094 Ft) bruttó fizetést, ami osztályfőnöki pótlékkal együtt ekkor fogja elérni a nettó 200 000 forintot. Ha a kilencedik évében csinál egy minősítő vizsgát és pedagógus 2-be lép, akkor a pályája kilencedik évétől bruttó 270 050 forintot (nettó 182.243 Ft) kereshet, azaz ez esetben csupán kilenc év kell majd ahhoz, hogy a szűkösnek tekintett kezdőfizetést (osztályfőnöki pótlékkal együtt) elérje. MA/Msc diploma esetén ezt az összeget már a 9. évben elérheti. Azaz legjobb esetben is kilenc évet kell dolgoznia az „áhított” 200 000-es fizetésig. Amiből szűkösen kijönne.  

Csak összehasonlításképpen: az Aldiban egy pénztáros kezdő fizetése cafetériával és Erzsébet-utalvánnyal bruttó 272 269 (nettó 181.059 Ft). Épp annyi, amit diákunk tanárként kilenc év után kereshet. Tíz év Aldiban eltöltött év után alanyunk minimum bruttó 322 319 (azaz nettó 247.513) forintot kereshet majd. Ehhez a fizetéshez  tanító néniként pedagógus 1 kategóriában 33 évre, pedagógus 2 kategóriában BA-diplomával 24, Ma/Msc diplomával  15 évre lenne szüksége.

A kislány ma már nem akar tanító néni lenni. Úgy gondolom, hogy jó döntést hozott.

I. L.

Az adatok forrásai:

https://www.kozszolga.hu/pedag%C3%B3gus-b%C3%A9rt%C3%A1bla ; https://24.hu/belfold/2018/02/07/kozzetette-bertablajat-az-aldi-ennyit-keresnek-a-ceg-dolgozoi/

A kép forrása: https://nlc.p3k.hu/uploads/2018/03/13920387_10154419156199049_7379943898031953750_o.jpg

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Tegnap volt május utolsó vasárnapja, a gyereknap. Én nem tudom, hogy a többség hogy van vele, de én sosem voltam odaáig ezerkért a „kinevezett ünnep” napokért. Gyereknap, nőnap, anyák napja, Valentin nap, munka ünnepe stb. Persze alapvetően azzal nincs semmi gond, ha valaki ezeken a napokon felköszönti a szeretteit, minőségi időt tölt velük vagy épp megemlékezik róluk. A gond akkor van, ha az év többi napján nem törődik velük. Vagy nem jól törődik velük.

Itt vannak például a gyerekek. Szülőtársaim egy jó része azt gondolja, hogy a gyerek attól lesz boldog, ha mindent megadunk neki. Mindent, amit csak kíván – miközben óvjuk, féltjük, próbáljuk minél tovább egy üvegbura alatt tartva megóvni a világ kihívásaitól. Szülőtársaim másik fele pedig pont az ellenkezőjét gondolja: tartsuk kicsi felnőttnek, eresszük rá a világ minden gondját-baját – ha mi kibírtuk, kibírja ő is. Teher alatt nő a pálma.

Úgy gondolom, hogy az igazság valahol a kettő között van. Persze ki vagyok én, hogy osztom itt az észt gyermeknevelésből? – hördülhet fel a kedves olvasó. Valószínűleg senki. Magyarországon ez is egy olyan téma, amihez mindenki ért: hiszen vagy volt gyereke, vagy lesz gyereke - vagy ő is volt gyerek. Esetleg még most is az. Mindenki ért hozzá, mindenkinek vannak tapasztalatai a témában. Nekem is van egy négyéves fiam, illetve most már hetedik éve tanítok a közoktatásban gyerekeket, ötödik osztálytól egészen tizenkettedikig - azaz 12 évestől 19 évesekig.  Mondhatjuk, hogy a fiam mellett van/volt még kb. 400-450 gyerekkel valamilyen mélységű kapcsolatom. Nagyon sok mindent láttam és tapasztaltam már – sok pozitív példa mellett igen nagy mélységeket és válságokat is megéltem. Nyilván a spanyolviaszt nem én fogom most feltalálni– de ha csak egy-két dolgot megszívlelnek majd néhányan az itt leírtakból, már megérte.

Szeresd a gyereket. Ez az első és legfontosabb. Bármit is csináljon, ő a Te gyereked. Ő is szeret téged. Szinte görcsösen bizonyítani szeretne, vár az elismerésedre, a figyelmedre – és persze a szeretetedre.  Ez a szeretet azonban nem lehet vak, nem lehet ajnározó és öncélú. Nyilván vannak hibái: olyanok, amiken segítened kell – és olyanok, amelyekkel nem tudsz mit kezdeni. Az, hogy szereted, nem azt jelenti, hogy nem lehetsz rá ideges vagy mérges. De, lehetsz. Ezek teljesen emberi érzések, amelyek furcsa is lenne, ha nem jelentkeznének – mondjuk egy dackorszak közepén.  Az, hogy ezt hogyan kezeled, az viszont sokat számít majd a kapcsolatotokban.

A gyerekek olyanok, mint a mágnesek. Magukhoz vonzanak, azaz megtanulnak mindent, amit maguk körül látnak. A legtöbb jellemvonásuk, minden kérdéses helyzetre adott válaszuk, a legfőbb minta  - mind-mind Ti vagytok. Elsődleges mintaként eleinte a szülők, aztán a testvérek, a barátok, a pedagógusok, a társadalom, a művészetek (popkultúra, irodalom, filmek stb.). A lista persze nem pont így van sorrendben mindenkinél, de a legtöbbünknél ezek játsszák a leglényegesebb szerepet. Ami szinte biztos: az első, azaz a legfontosabb években megkérdőjelezhetetlenül te vagy az első helyen.

Úgyhogy mutass példát. Ahogy te viselkedsz, olyan lesz ő. Légy udvarias, és a gyereked udvarias lesz. Légy magabiztos, és a gyereked bízni fog magában. Légy kitartó, és ő sem fogja feladni. Segítsd a gyengébbet, és ő is segíteni fog. Állj ki magadért, és ő is megvédi majd magát. Sportolj sokat, és a gyereked sportolni fog. Olvass sokat, és könyvmoly lesz belőle. Bármit is tegyél, a minta te leszel!

 Nyílván ezer mindent fel lehetne itt sorolni – de azért még összeszedtem néhány jótanácsot, amik szerintem a legfontosabbak.

• Foglalkozz vele! Érdeklődj a hobbijai iránt, vagy épp alakítsd ki te magad a hobbijait! A lényeg, hogy jól érezze magát, a lényeg, hogy élvezze!
• Beszélgess vele. Hallgasd meg, ha mondani akar valamit. Mindig. Minden más várhat – ott, abban a pillanatban Ő a legfontosabb. Kérdezd meg, ha úgy látod: baja van. Légy mellette akkor, amikor szüksége van rá.
• Olvass neki / mesélj neki! Egész pici korától, amennyit csak lehet. Vegyél neki könyveket, találj ki neki történeteket, indítsd be a fantáziáját! Kutatások tömkelege bizonyítja, hogy nyelvhasználatban/gondolkodásban hihetetlen előnybe kerül az, akinek nagyobb a szókincse. Ezt pedig három dolog fejleszti nagyon hatékonyan: a beszélgetés, a mesélés,  és az olvasás.
• Engedd, hogy felfedezze a világot – de szabj neki határokat. A mai gyerekek egy jó részének nem mondanak sosem nemet. Mindent és mindig szabad, ami megkívánnak. Nincs az életükben egy olyan erő, ami megkérdőjelezhetetlen kijelentéseket tehetne. Amit kérdés nélkül el kellene fogadniuk. Pedig kisgyerekkorban nagyon fontos, hogy megtanulják: Nem lehet mindent megtenni. Ha én azt mondom, hogy nem, az nem. Nem kell mindent érteni, nem kell mindennel egyet érteni - de a szabályokat be kell tartani. Te vagy a főnök, nem ő. A szabályok adta világon belül viszont kérdd ki a véleményét, bízz rá döntéseket – érezze, hogy van szava, van mozgástere.
• Bízz meg benne. Bízz rá először kisebb, aztán fontosabb feladatokat. És hagyd hibázni, ha látod, hogy hibázni fog. Minden hiba egy lehetőség a fejlődésre, minden bukás a felemelkedésre.
• Bíztasd! Támogasd! Még ha nem is teljesen érted, miért indult abba az irányba, akkor is érezze, hogy mellette vagy. Hogy tiszteled a döntését. És ha valami nem úgy sül el, ha valami nem sikerül, akkor Te ott vagy mellette.
• Ne kiabálj vele. Próbálj higgadt maradni, próbálj észérvekkel hatni rá, még ha már legalább 300-szor is elmagyaráztál valamit neki. Ez a legnehezebb. Hisztizni fog, kiabálni fog, dacolni fog. Nem szabad viszont ráeresztened a dühödet, mert annak a vége egy szimpla feszültséglevezetésbe torkollhat, ahol a világ minden baját az ő fejéhet vágod. Pedig ne felejtsd el: te vagy a felnőtt, neked kell okosabbnak lenned!
• Mutass jó példát! Sportolj sokat, és próbálj kicsit egészségesebben élni! Tedd le azt a rohadt cigit. Ne részegeskedj előtte, és ne káromkodj egész nap. Dühös, feszült és frusztrált vagy? Ha lehet ne előtte, de legfőképp ne rajta éld ki. Nem érdemli meg. Nem ő tehet róla.
• Foglalkozz vele rendszeresen. Ha naponta csak egy kis időd van rá, az legyen minőségi idő. Tedd le azt a rohadt telefont. Kapcsold ki a tévét! Csukd le a laptopot. Ne ezek a vackok neveljék a gyereket! Tudom, kényelmes. Tudom sok a dolgod, és időt akarsz nyerni. De hosszú távon ezzel csak neki okozol károkat. Inkább beszélgessetek, szaladgáljatok, játsszatok, énekeljetek – bármit, csak együtt csináljátok. Hidd el, élvezni fogod!
• Bármi is történjen a családban, ne használd fel mások ellen! Ne legyen a bosszú eszköze egy rossz házasság után, ne legyen zsarolási alap a nagyszülőkkel szemben vagy épp egy káros versengés elszenvedője. Ha bármi is történt, azt beszéljétek meg vele – persze csak az ő szintjén, az ő rendelkezésre álló testi-értelmi fejlődéséhez igazítva.
• Mosolyogj, amennyit csak tudsz – és vidítsd fel, amikor csak teheted. A humor, a nevetés sok mindenen segít keresztül jutni – és még a legvéresebbnek tűnő családi harcban is segíthet!
• Tudom az élet nem mindig leányálom, te pedig tele vagy gondokkal, veszteségekkel, sebekkel. De ne feledd: neki ez az egy gyerekkora van. Megérdemli, hogy boldogan teljen, nem?

Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha egyetértesz a fent leírtakkal, akkor oszd meg, hogy minél többekhez eljusson. Ha pedig bármelyik pont igaz rád, akkor változtass! Hosszú távon ez a te érdeked, és ez a gyereked érdeke. És ne aggódj a hullámvölgyek miatt, fel a fejjel: Lesz is jobb is!

I. L.

A kép forrása: https://media.babaszoba.hu/cikkek/main/94/1794//szedul_a-gyerek720.jpg

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820