Tegnap volt május utolsó vasárnapja, a gyereknap. Én nem tudom, hogy a többség hogy van vele, de én sosem voltam odaáig ezerkért a „kinevezett ünnep” napokért. Gyereknap, nőnap, anyák napja, Valentin nap, munka ünnepe stb. Persze alapvetően azzal nincs semmi gond, ha valaki ezeken a napokon felköszönti a szeretteit, minőségi időt tölt velük vagy épp megemlékezik róluk. A gond akkor van, ha az év többi napján nem törődik velük. Vagy nem jól törődik velük.

Itt vannak például a gyerekek. Szülőtársaim egy jó része azt gondolja, hogy a gyerek attól lesz boldog, ha mindent megadunk neki. Mindent, amit csak kíván – miközben óvjuk, féltjük, próbáljuk minél tovább egy üvegbura alatt tartva megóvni a világ kihívásaitól. Szülőtársaim másik fele pedig pont az ellenkezőjét gondolja: tartsuk kicsi felnőttnek, eresszük rá a világ minden gondját-baját – ha mi kibírtuk, kibírja ő is. Teher alatt nő a pálma.

Úgy gondolom, hogy az igazság valahol a kettő között van. Persze ki vagyok én, hogy osztom itt az észt gyermeknevelésből? – hördülhet fel a kedves olvasó. Valószínűleg senki. Magyarországon ez is egy olyan téma, amihez mindenki ért: hiszen vagy volt gyereke, vagy lesz gyereke - vagy ő is volt gyerek. Esetleg még most is az. Mindenki ért hozzá, mindenkinek vannak tapasztalatai a témában. Nekem is van egy négyéves fiam, illetve most már hetedik éve tanítok a közoktatásban gyerekeket, ötödik osztálytól egészen tizenkettedikig - azaz 12 évestől 19 évesekig.  Mondhatjuk, hogy a fiam mellett van/volt még kb. 400-450 gyerekkel valamilyen mélységű kapcsolatom. Nagyon sok mindent láttam és tapasztaltam már – sok pozitív példa mellett igen nagy mélységeket és válságokat is megéltem. Nyilván a spanyolviaszt nem én fogom most feltalálni– de ha csak egy-két dolgot megszívlelnek majd néhányan az itt leírtakból, már megérte.

Szeresd a gyereket. Ez az első és legfontosabb. Bármit is csináljon, ő a Te gyereked. Ő is szeret téged. Szinte görcsösen bizonyítani szeretne, vár az elismerésedre, a figyelmedre – és persze a szeretetedre.  Ez a szeretet azonban nem lehet vak, nem lehet ajnározó és öncélú. Nyilván vannak hibái: olyanok, amiken segítened kell – és olyanok, amelyekkel nem tudsz mit kezdeni. Az, hogy szereted, nem azt jelenti, hogy nem lehetsz rá ideges vagy mérges. De, lehetsz. Ezek teljesen emberi érzések, amelyek furcsa is lenne, ha nem jelentkeznének – mondjuk egy dackorszak közepén.  Az, hogy ezt hogyan kezeled, az viszont sokat számít majd a kapcsolatotokban.

A gyerekek olyanok, mint a mágnesek. Magukhoz vonzanak, azaz megtanulnak mindent, amit maguk körül látnak. A legtöbb jellemvonásuk, minden kérdéses helyzetre adott válaszuk, a legfőbb minta  - mind-mind Ti vagytok. Elsődleges mintaként eleinte a szülők, aztán a testvérek, a barátok, a pedagógusok, a társadalom, a művészetek (popkultúra, irodalom, filmek stb.). A lista persze nem pont így van sorrendben mindenkinél, de a legtöbbünknél ezek játsszák a leglényegesebb szerepet. Ami szinte biztos: az első, azaz a legfontosabb években megkérdőjelezhetetlenül te vagy az első helyen.

Úgyhogy mutass példát. Ahogy te viselkedsz, olyan lesz ő. Légy udvarias, és a gyereked udvarias lesz. Légy magabiztos, és a gyereked bízni fog magában. Légy kitartó, és ő sem fogja feladni. Segítsd a gyengébbet, és ő is segíteni fog. Állj ki magadért, és ő is megvédi majd magát. Sportolj sokat, és a gyereked sportolni fog. Olvass sokat, és könyvmoly lesz belőle. Bármit is tegyél, a minta te leszel!

 Nyílván ezer mindent fel lehetne itt sorolni – de azért még összeszedtem néhány jótanácsot, amik szerintem a legfontosabbak.

• Foglalkozz vele! Érdeklődj a hobbijai iránt, vagy épp alakítsd ki te magad a hobbijait! A lényeg, hogy jól érezze magát, a lényeg, hogy élvezze!
• Beszélgess vele. Hallgasd meg, ha mondani akar valamit. Mindig. Minden más várhat – ott, abban a pillanatban Ő a legfontosabb. Kérdezd meg, ha úgy látod: baja van. Légy mellette akkor, amikor szüksége van rá.
• Olvass neki / mesélj neki! Egész pici korától, amennyit csak lehet. Vegyél neki könyveket, találj ki neki történeteket, indítsd be a fantáziáját! Kutatások tömkelege bizonyítja, hogy nyelvhasználatban/gondolkodásban hihetetlen előnybe kerül az, akinek nagyobb a szókincse. Ezt pedig három dolog fejleszti nagyon hatékonyan: a beszélgetés, a mesélés,  és az olvasás.
• Engedd, hogy felfedezze a világot – de szabj neki határokat. A mai gyerekek egy jó részének nem mondanak sosem nemet. Mindent és mindig szabad, ami megkívánnak. Nincs az életükben egy olyan erő, ami megkérdőjelezhetetlen kijelentéseket tehetne. Amit kérdés nélkül el kellene fogadniuk. Pedig kisgyerekkorban nagyon fontos, hogy megtanulják: Nem lehet mindent megtenni. Ha én azt mondom, hogy nem, az nem. Nem kell mindent érteni, nem kell mindennel egyet érteni - de a szabályokat be kell tartani. Te vagy a főnök, nem ő. A szabályok adta világon belül viszont kérdd ki a véleményét, bízz rá döntéseket – érezze, hogy van szava, van mozgástere.
• Bízz meg benne. Bízz rá először kisebb, aztán fontosabb feladatokat. És hagyd hibázni, ha látod, hogy hibázni fog. Minden hiba egy lehetőség a fejlődésre, minden bukás a felemelkedésre.
• Bíztasd! Támogasd! Még ha nem is teljesen érted, miért indult abba az irányba, akkor is érezze, hogy mellette vagy. Hogy tiszteled a döntését. És ha valami nem úgy sül el, ha valami nem sikerül, akkor Te ott vagy mellette.
• Ne kiabálj vele. Próbálj higgadt maradni, próbálj észérvekkel hatni rá, még ha már legalább 300-szor is elmagyaráztál valamit neki. Ez a legnehezebb. Hisztizni fog, kiabálni fog, dacolni fog. Nem szabad viszont ráeresztened a dühödet, mert annak a vége egy szimpla feszültséglevezetésbe torkollhat, ahol a világ minden baját az ő fejéhet vágod. Pedig ne felejtsd el: te vagy a felnőtt, neked kell okosabbnak lenned!
• Mutass jó példát! Sportolj sokat, és próbálj kicsit egészségesebben élni! Tedd le azt a rohadt cigit. Ne részegeskedj előtte, és ne káromkodj egész nap. Dühös, feszült és frusztrált vagy? Ha lehet ne előtte, de legfőképp ne rajta éld ki. Nem érdemli meg. Nem ő tehet róla.
• Foglalkozz vele rendszeresen. Ha naponta csak egy kis időd van rá, az legyen minőségi idő. Tedd le azt a rohadt telefont. Kapcsold ki a tévét! Csukd le a laptopot. Ne ezek a vackok neveljék a gyereket! Tudom, kényelmes. Tudom sok a dolgod, és időt akarsz nyerni. De hosszú távon ezzel csak neki okozol károkat. Inkább beszélgessetek, szaladgáljatok, játsszatok, énekeljetek – bármit, csak együtt csináljátok. Hidd el, élvezni fogod!
• Bármi is történjen a családban, ne használd fel mások ellen! Ne legyen a bosszú eszköze egy rossz házasság után, ne legyen zsarolási alap a nagyszülőkkel szemben vagy épp egy káros versengés elszenvedője. Ha bármi is történt, azt beszéljétek meg vele – persze csak az ő szintjén, az ő rendelkezésre álló testi-értelmi fejlődéséhez igazítva.
• Mosolyogj, amennyit csak tudsz – és vidítsd fel, amikor csak teheted. A humor, a nevetés sok mindenen segít keresztül jutni – és még a legvéresebbnek tűnő családi harcban is segíthet!
• Tudom az élet nem mindig leányálom, te pedig tele vagy gondokkal, veszteségekkel, sebekkel. De ne feledd: neki ez az egy gyerekkora van. Megérdemli, hogy boldogan teljen, nem?

Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha egyetértesz a fent leírtakkal, akkor oszd meg, hogy minél többekhez eljusson. Ha pedig bármelyik pont igaz rád, akkor változtass! Hosszú távon ez a te érdeked, és ez a gyereked érdeke. És ne aggódj a hullámvölgyek miatt, fel a fejjel: Lesz is jobb is!

I. L.

A kép forrása: https://media.babaszoba.hu/cikkek/main/94/1794//szedul_a-gyerek720.jpg

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820