Csodálatos volt. Csak ült ott, és lassan szívta magába az életet. A színeket, az illatokat, a hangokat, az érintéseket, az ízeket – minden szépet, amit a körülötte lévő barokkosan túlzó, szinte giccses képből az agya fel tudott fogni. Ült ott, és csak gyönyörködött az őt körülvevő világban.…

  - Nem, ezt nem vállalom! – mondta, majd kezével lassan eltolta az elé letett poharat. - De miért nem? Nincs benne semmi rizikó. Ha elvégezted, akkor pedig tiéd lesz az összes pénz. Az nekem nem kell. - Mennyi pénz? - Tízmillió készpénzben. Plusz még a drágakövek. - Drágakövek? Azok is…

    Egyedül sétált az üres utcán. Kezében kis kosár, benne friss gyümölcsök és néhány szelet hús. Hazafelé tartott. Jókedve volt, hiszen reggel az édesapja végre kimondta azt, amire hetek óta vágyott: Rendben lányom, elutazhatsz abba az iskolába. Nem gondolta volna, hogy valaha is bele fog…

  Ivanics László: Amikor vége lesz   Amikor vége lesz És nem lesz már, aki rád mosolyogna Nem lesz, aki várna rád zokogva Nem oszthatsz többé róla meg képeket Nem lesz többé, aki foghatná két kezed Nem nevethetsz majd vele mint azelőtt  Nem nézheted többé játszani vele őt Nem kérdezheted meg:…

  „Ahogy a sólyom suhan a szélben hajnalok hajnalán, Büszkén és szabadon, úgy, mint hajdanán!"     Büszkén és szabadon. Úgy, mint őseim, a puszta fiai tették, még mielőtt letelepítették volna őket itt Európa közepén. Vadásztak és háborúztak, öltek és megölettek, szerettek és gyűlöltek –…

    - Géza, Géza! Ébredj! Szörnyű álmot láttam! A népünk maradéka – talán ha kétszázezren lehettek – állt egy nagy folyam partján, egy nagy városban. Éjszaka volt, csak a fáklyák fénye világította be az eget. Egyszer csak azokat is eloltották, és elsötétült minden. A nép az eget kémlelte, mintha…

  Ivanics László: Kor. Repetál.   Búra alatt búgó bűz, Csínján csíkozott hajak Csúf címeket címezve egymásnak Dísz és díj nélkül felkiáltanak.   A csűrben dús dúc alatt Magányos szél hideg csendben fúj. Fát gyűjt egy gyík, majd gúzsba köti lassan Híg húsával gúnyos, gyilkos lángot…

    „Hull a szilva a fáról,  most jövök a tanyáról…”   - Hallja kend! Rázza mán’ meg azt a fát jobban! - Rázom én, rázom. De már csak ennyire megy! - Megy az jobban is, csak akarni kell! - Én ne akarnám, Bözsi? Én, ne?   Huncut tekintetek, szeretettel teli, széles mosolyok. Két jókedélyű,…

  - Asszonyom, asszonyom! - Ne haragudjon, ne zavarjon, épp telefonon beszélek! Bocsánat szívem, csak valami fickó szólítgat, nem tudom, mit akarhat. - De asszonyom, mégis! A gyerek! - Várj, tartsd egy kicsit! A gyerek? Mi van a gyerekkel? - Nagyon magasra mászott fel, nem fog onnan…

    „Mikor jönnek vajon vissza? Nem olyan régen mentek csak el, de nekem már ez is nagyon soknak tűnik. Bár itt elég kedvesek velem, mindenki simogat, dögönyöz és olyan nagyon csillog a szemük. Furcsák. Jobb lenne otthon. A gazdi biztos mindjárt visszajön, máskor is hagyott már itt-ott néhány…