„Hull a szilva a fáról,  most jövök a tanyáról…”

- Hallja kend! Rázza mán’ meg azt a fát jobban!

- Rázom én, rázom. De már csak ennyire megy!

- Megy az jobban is, csak akarni kell!

- Én ne akarnám, Bözsi? Én, ne?

Huncut tekintetek, szeretettel teli, széles mosolyok. Két jókedélyű, idős ember szedi a szilvát az utcán. Idén hatvan éve élnek együtt. Megéltek együtt mindent, mindent, amit lehetett. Kommunizmust, forradalmat, rendszerváltoztatást – és most ezt a szép, új világot. Felépítettek egy házat, felneveltek két gyereket, eltemettek egyet – és mellette még sok kedves rokont, ismerőst. Szülőt és nagyszülőt, testvéreket és barátokat, szomszédokat és munkatársakat. Lassan mindenki elment a régiekből: ketten maradtak. Sok mindent megéltek és átéltek együtt. Végig együtt. Voltak köztük nehéz időszakok? Volt, hogy a pokolba kívánták a másikat és legszívesebben megfojtották volna egy kanál vízben? Biztosan. De mégis kitartottak, összekapaszkodtak és közösen megoldották a problémákat. Hatvan év együtt: szeretetben és boldogságban. Mi kellett hozzá? Ahogy a bácsi szokta mondani: sok-sok munka. Végtelen szeretet, néha hallgatni tudás, megbocsátás, elengedés. Sosem lefeküdni haraggal, inkább egy éjszakán át beszélni. Eldönteni, hogy boldog leszel, hinni benne, tenni érte. Ennyi a titok.

- Csak ennyi? – kérdeztem.

- Igen fiam. „Csak” ennyi.

Huncut mosoly villan, észre sem veszem, és már megint a fa alatt van.

- Na Bözsi, még nem szedte össze?

- Magát vártam János. Együtt könnyebb.

- Az már igaz! Együtt könnyebb.

„Hull a szilva a fáról…”

I.L.

#majdholnap  #il365

A kép forrása/Source of the image: https://www.vix.com/pt/amor/547497/velhinhos-fazem-ensaio-de-65-anos-de-casados-voce-nunca-viu-tanto-amor-em-fotos

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820