"Majd holnap. Miért nem ma? Tényleg. Miért nem ma?"

Ivanics László - Majd holnap

Ivanics László - Majd holnap


Boti

#071

2019. szeptember 28. - ivanics.laszlo

    Egy jó ember emlékére...Aki már hat éve nincs köztünk, és aki még csak tegnap lett volna 43 éves... Nyugodj békében, Botos Roli!   Boti   „Élj úgy minden napon, mintha az utolsó lenne”   Minden mosolyod, minden könnyedet Úgy add: lehet, utoljára teszed. Utoljára láthatod, utoljára…

Tovább

Szüret

#069

(Saját kép, újraközlése engedélyhez kötött!)   ’Itt van az ősz, itt van újra S szép, mint mindig, énnekem…”   Szüretelünk. Szedjük a szőlőt rendületlen, mint minden évben. Szüretelünk. Időközben kevesebben lettünk, hiszen voltak, akik elmentek. De időközben többen is lettünk, mert vannak, akik…

Tovább

A Hold

#068

    Az úgy történt, hogy egyszer csak a Hold leesett.   Édesapámmal épp lefekvéshez készülődtünk, amikor nagy robajt, majd kétségbeesett tehénbőgést hallottunk az istálló felől. Először azt gondoltuk, hogy az öreg diófa dőlt rá a százéves, fenyődeszkákból készült épületre, azonban hamar…

Tovább

Álmok

#066

    Álmok, amik éltetnek, amikbe érdemes kapaszkodni, melyekért érdemes élni.  Kicsi korunktól kezdve velünk vannak, kicsi korunktól kezdve próbáljuk valóra váltani őket. Álmok. Kergetjük őket, először még naivan és lelkesen, az gondolva, hogy mienk a világ – aztán már kicsit félve, de még…

Tovább

Együtt könnyebb!

#064

  Segít? Persze, hogy segítek. De csak akkor fog menni, ha te is akarod! Ha odateszed magad, ha keményen küzdesz: olyan keményen, mint még soha! Rendben, úgy lesz! Biztos? Csak így van értelme! Csináljuk! Akkor hajrá! Kezdjük el!   I.L.   #majdholnap #il365   A kép forrása/Source…

Tovább

A fadoboz

#063

    Szokása szerint lenn matatott a garázsban, amikor az egyik szekrényben megtalálta édesapja cigarettásdobozát. A doboz! – gondolta. Egy viharvert apró fadoboz a nagyobbik oldalán Marlboro feliratú réztáblával, a többi részen pedig hihetetlenül részletgazdag fafaragással. Ő készítette, amikor……

Tovább

Modern főnixmadarak

#062

    Nagy a mi pályánk súlya. Mázsás terheket cipelünk, amikor kell, velük együtt megfeszülünk – és ha elbuknak, kicsit mi is elbukunk. Ha bántják, minket bántanak, ha elhagyják, minket is elhagynak, amikor megütik – minket is megütnek. Amikor sírnak, mi is sírunk. És amikor a szülők (tudatosan…

Tovább
süti beállítások módosítása