„Mikor jönnek vajon vissza? Nem olyan régen mentek csak el, de nekem már ez is nagyon soknak tűnik. Bár itt elég kedvesek velem, mindenki simogat, dögönyöz és olyan nagyon csillog a szemük. Furcsák. Jobb lenne otthon. A gazdi biztos mindjárt visszajön, máskor is hagyott már itt-ott néhány napra, ez sem tarthat sokkal tovább. Várom. Jajj, már megint jön valaki! Ez is simogatni fog. Na jó, ez jól esik. Le is fekszem az oldalamra, hadd érje el azt a részt is. Bár kicsit fáj, egy ideje nem igazán jó ezen az oldalamon feküdni… Ez valami mennyei! Hát így is lehet simogatni? Nem is tudom már, mikor simiztek ennyit. Amióta a kisember megérkezett, nagyon kerülnek. Igaz előtte se jártunk már annyit el együtt Gazdival, mint régen. Én sem bírtam már, neki pedig nem mindig volt ideje. Sosem volt otthon, ha pedig igen, akkor a szuka parancsait követte. A Gazdi szukája, az a magashangú eddig is állandóan kiabált velem, de mióta a kisember megérkezett, még hangosabb. Még a pokrócomat is kitette az udvarra. Gazdi veszekedett is miatta vele. Ő olyan jó hozzám, most is hosszasan paskolta a fejem, amikor itt hagyott. Biztos nemsokára itt lesz! Várom vissza. Nagyon.”
Nem kicsi Dulcinea. Sajnos nem jön el érted. A gazdád, hasonlóan a mostanság terjedő divathoz, leadott téged. Tizenhárom évesen, egy menhelyen. Idős lettél, kényelmetlenséget, esetleg konfliktust okoztál, ezért többet nem kellesz… Te az ember legjobb barátja. Igen, az vagy! Az ember legjobb barátja. Kivéve akkor, ha megöregszel, ha gyerek lesz a háznál, ha hangos vagy, ha beteg leszel, ha költöznek, ha költeni kell rád, ha…
Hé ember! Kapj már észbe! Nem egy hónapra, egy évre vagy tíz évre veszünk magunkhoz egy kutyát! Hanem egy életre, méghozzá az ő életére! Ez nem egy játékszer, nem egy eldobható vagy lecserélhető tárgy! Egy lélegző, érző, téged mindennél jobban szerető, érted akár az életét is odaadó lény! Egy kis szeretetbomba, aki egész életében, rövid kis léte minden percében arra vár, hogy veled lehessen! Téged vár egész nap, hogy hazaérj, szólj hozzá, megsimogasd, sétálj vele, játssz vele – vagy csak ott lehessen veled, ahol te vagy… Ezt nem tudod vállalni? AKKOR NE LEGYEN KUTYÁD!!! Járj el inkább menhelyekre kutyát sétáltatni, azzal jót teszel - és legfőképp senkit tönkre nem teszel…
Miután kicsit megnyugodtam és lejjebb görgettem, megláttam Akkord történetét. Ő kilencéves. Őt is megunták, őt is leadták. Öt perc netezés, két leadott idős kutya. Mi van veled, ember???
És Bryan, Morzsi, Ranger, Pufi, Döme, Nala, Hagrid, Bazsi? Leadott, megunt idős kutyák a Kóbor Szívek oldalán… Két kulcsszó a keresőbe, egy oldal – és ennyi találat…
Nagyon, nagyon szomorú. Végtelenül szomorú…
Kérem, hogy osszátok/osszák ezt meg minél többe! Hátha elvesszük valaki olyan kedvét a gazdiságtól, akinek nem kell kutya! És hátha találunk gazdit Dulcineának, Akkordnak, Bryannek, Morzsinak, Rangernek, Pufinak, Dömének, Nalának, Hagridnak, Bazsinak – vagy a sok-sok, rajtuk kívül menhelyen tengődő, örökösen gazdira váró kicsi léleknek! Kutyát szeretnél? Menj el a közelebbi menhelyre! Ismert és szeress meg valakit, vedd magadhoz és tedd boldoggá! Hidd el, Te is boldog leszel!
Most megyek, és felkeltem és legalább fél óráig dögönyözni fogom Lindát. Kilencéves golden retriver, remélem van még néhány jó évünk. De bárhogy is legyen majd, azt együtt töltjük el. És ott leszek vele, ameddig csak kell.
Ember, te pedig kapjál észhez!
I.L.
#majdholnap #il365
Dulcinea oldala: https://www.facebook.com/noeallatotthon/photos/pb.154601814438.-2207520000.1565731261./10157571329534439/?type=3&theater
Akkord oldala: https://www.facebook.com/vizslamentes/photos/a.442304629220956/2331477156970351/?type=3&theater
A többiek gazdikereső oldala: https://koborszivek.hu/gazdat-keres.php
A kép forrása/Source of the image: https://www.facebook.com/noeallatotthon/photos/pb.154601814438.-2207520000.1565731261./10157571329534439/?type=3&theater
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
