Csodálatos volt. Csak ült ott, és lassan szívta magába az életet. A színeket, az illatokat, a hangokat, az érintéseket, az ízeket – minden szépet, amit a körülötte lévő barokkosan túlzó, szinte giccses képből az agya fel tudott fogni. Ült ott, és csak gyönyörködött az őt körülvevő világban. Úgy, ahogy csak azok tudnak, akiket egyszer már megérintett az elmúlás szele.

Néhány éve már szépnek tartott mindent maga körül, néhány éve már rádöbbent arra, hogy az esztelen rohanás sehova nem vezet. Meg kell állni, le kell ülni, és csak úgy magáért, a szépségért, a pillanatért magunkba kell szívni a világot. Élni kell. Bármennyi is adatott, élni. Valakinek lehet, hogy csak néhány pillanat, csak egy tiszavirágnyi élet – de élet. Ha azt jól meg tudja élni, ha korlátok és ellenvetések nélkül el tudja fogadni mindazt, ami adatott, akkor lehet, hogy többet él, mint más száz nyugodt, lassú év alatt.

Az élet igazi értelmét, létezésünk ómegáját és alfáját nem a nagy dolgok alkotják. Persze fontosak azok is, persze értékesek azok is. Az igazán nagy, katartikus pillanatok viszont sokszor a legapróbb dolgokból fakadnak. Egy arcodat végigsimogató apró pici szellő, egy a bőrödet alig karcoló lágy érintés, egy illat, ami a gondtalan és önfeledt gyermekkort lopja vissza elmédbe… Egy kép, ami egyszer valamiért örökké beleégett az emlékezetedbe, egy tárgy, amiről mindig ugyanaz a valaki fog eszedbe jutni, egy nap, amihez egy apró, de mégis nagyon fontos emlék kapcsolódik. Ezek a pici, mozaikszerű kis darabkák állnak össze eggyé, és jelentik az igazi életet. A csodát, aminek csak általunk és csak bennünk van értelme.

Hatásvadász és giccses? Lehet. De mégis, milyen szép…

 I. L.

#majdholnap  #il365

A kép forrása/Source of the image: https://www.tajgazda.hu/index.php/hu/tajerinto/689-tiszaviragzas

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820