Különös ez a március 15. Sosem volt még ilyen, és reméljük sosem lesz többé. Egy világszintű járvány árnyékában élünk, figyeljük a híreket, készülünk az otthonról oktatásra és a várható további intézkedésekre. Közben reménykedünk, hogy nem leszünk betegek – és hogy a szeretteink, főleg az időseink sem lesznek azok.
Furcsa március 15. Nem voltak iskolai megemlékezések, aktuálpolitikával teletűzdelt nagy tömegrendezvények, nincs papírból készült kis piros-fehér-zöld zászlócska maszatos gyerekek kezében, világmegváltó gondolatok este egy kocsma rejtekében. Hétvége van, de nincs hétvégi kikapcsolódás, nincs mozi, nincs színház, nincsenek meccsek, nincsenek koncertek. Aki teheti, otthon van – és vár, és figyel, és reménykedik.
Március 15. A nap, amikor 172 évvel ezelőtt egy nemzet született meg végérvényesen a korábbi megosztásból, a nap, amikor a magyarok nemtől, vallási felekezettől, társadalmi pozíciótól vagy pártállástól függetlenül összeálltak – és közösen néztek szembe az osztrák elnyomással, közösen néztek szembe az őket fenyegető veszéllyel. Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Batthyány, Deák – no és persze a fiatalok: Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Szendrey, Teleki. És még sokan mások, sok százezren az ország minden szegletéből. Összefogtak és tettek egymásért, a közösségért, a szabadságért. Örök hála és tisztelet nekik!
Ma újra március 15. van. Ma újra be vagyunk zárva, egyre inkább szűkülő falak között létezünk. De ma nem a császári önkény, a Habsburg elnyomás fenyeget minket, hanem egy pici, csak mikroszkóppal látható kis életforma: egy vírus. A koronavírus. Ma ellene kell összefognunk.
És egyre másra érkeznek a hírek, a szívmelengető, pozitív hírek. Egyetemisták verődnek online csoportokba, hogy segítsék a középiskolások tanulását, volt tanáraik felkészülését. Lakástulajdonosok ajánlják fel ingatlanjaikat a kórházakban dolgozóknak, szállásként. Középiskolás diákok szervezik meg egymás között az időseknek a bevásárlást. Állami és magánintézmények, cégek teszik közzé ingyen hosszú évek munkájával kifejlesztett anyagaikat, könyveiket. Átmenetileg munka nélkül maradt színészek olvasnak fel szépirodalmat a gyerekeknek, jogászok adnak ingyen tanácsadást, fiatalok vállalnak ingyen gyerekfelügyeletet. És persze ott vannak ők, akik az első sorokban harcolnak: az orvosok, az ápolók, a mentősök, az egészségügy minden szintjének minden résztvevője. Értünk harcolnak. Köszönet nekik!
És persze köszönet mindenkinek, aki valamilyen úton-módon hozzátesz ahhoz, hogy az ország működni tudjon! Köszönet a gyógyszerészeknek, az élelmiszerboltokban dolgozóknak, a fuvarosoknak, a szociális munkásoknak, a futároknak, a rendfenntartóknak – mindenkinek, aki az egyre nehezebb körülmények ellenére végzi a dolgát, vállal kisebb-nagyobb kockázatot és próbál segíteni abban, hogy az ország ne álljon le teljesen.
És köszönet azoknak is, akik felelősségteljesen gondolkoznak. Akik otthon maradnak, akik komolyan veszik azt, amit tőlük kérnek.
172 évvel ezelőtt a magyarság végképp elindult a nemzetté válás útján. Azóta sokszor és sokféleképpen megmérettünk, és bizony előfordult, hogy gyengének találtattunk. Most itt az újabb próbatétel, a magyarság előtt itt egy újabb alkalom, amikor bizonyíthatja: az elődöknek érdemes volt meghozni a nagy áldozatot. 1848 márciusában és az utána következő szűk másfél évben egy népből nemzet született. Ma ez a nemzet vizsgázik: szolidaritásból, türelemből, empátiából, odafigyelésből, önfeláldozásból. Én hiszem, sőt tudom! hogy összefogunk, és mint az ősök, mi is győzni fogunk!
Éljen Magyarország, éljenek a magyarok!
I.L.
#maradjotthon #majdholnap #il365
A kép forrása/Source of the image: promotions.hu
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
