- Hova megyünk édesapám?
- Dolgozni? És hova?
- Tudja a fene. Talán Oroszországba.
- Oroszországba? Miért?
- Mert ők nyerték a háborút.
- És nekünk ehhez mi közünk?
- A nevünk. Túl németes.
- De mi nem vagyok németek!
- Tudom lányom. De azért mennünk kell. Valakinek mennie kell, valakinek fizetnie kell.
- Visszajövünk még, édesapám?
- Remélem. Nagyon remélem.
A nagymamám 19 éves volt, amikor 1945 januárjában németes hangzású neve miatt (Gráczl) édesapjával együtt elvitték Malenkij robotra, azaz „egy kis munkára”, Baskíriába. Nekik szerencséjük volt: 1945 decemberében hazatérhettek. Sokan azonban nem voltak ennyire szerencsések: Magyarországról óvatos becslések szerint is kb. 6-700 000 embert vittek el az oroszok munkára, közülük mintegy 200 000 ember sohasem térhetett haza. (Adatok forrását lásd lenn!)
Február 25-e van, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. 2001 óta ezen a napon emlékezünk meg a kommunizmus áldozatairól.
Emlékezünk nagymamámra, és dédpapámra. Emlékezünk a kitelepítettekre, a száműzöttekre, a fogvatartottakra. Az Andrássy út 60-ra, a verésekre, a kínzásokra, a kínvallatásokra, a könnyekre. A letépett körmökre, a szétzúzott arcokra, a félelemtől ziháló emberekre. A vidéki kitelepítésekre, a tanyákra létesített internálótáborokra, és persze a legnagyobb és legkegyetlenebb magyarországi helyre: a recski táborra, a magyar GULAGra. És az erőszakos beszolgáltatásokra, a padlássöprésre, a csengőfrászra, a fekete autókra... Emlékszünk az ellenállókra, a bátrakra, a kitartókra. A megtörtekre, a feladókra, az elmenekülőkre, a disszidálókra. És persze emlékszünk, hogy ne emlékeznénk a megalkuvókra, a besimulókra, a törleszkedőkre, a talpnyalókra. Vesztesekre és nyertesekre: az emberekre, akiknek ebben a korban kellett élniük.
És ilyenkor emlékezünk a kommunizmus minden áldozatára: világszerte a becslések szerint körülbelül 100 millióan voltak. Szovjetunió, Kína, Vietnám, Észak-Korea, Kambodzsa, Afrika, Afganisztán, Kelet-Európa, Latin Amerika. Négy kontinens, 100 millió ember. És ezek „csak” azok, akik meghaltak. Eddig. A kommunizmus ugyanis a ma is élő, létező eszme, ami a mai napig tovább szedheti áldozatait többek között Észak-Koreában, Kubában, Laoszban, Vietnámban és Kínában.
Emlékezzünk, emlékeztessünk, ne feledjük el!
Soha többé kommunizmust!
I.L.
#majdholnap #il365
A kép forrása/Source of the image: http://www.karpatalja.ma/kitekinto/magyarorszag/a-kommunista-diktaturak-aldozataira-emlekeznek/
A cikkben idézett adatok forrásai: https://mult-kor.hu/csak-egy-kis-munka-gyakran-egyszeru-jarokeloket-is-elhurcoltak-malenkij-robotra-20171222, illetve a https://hu.wikipedia.org/wiki/A_kommunizmus_fekete_k%C3%B6nyve
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
