Csendben nézték a gyertyát. Nem hitték el. Ő, mindannyiuk teremtője és atyja, Ő nem halhat meg. Nem halhatott meg. A gyertya lángja csendesen imbolygott, a sötétben épphogy megvilágítva a körülötte állókat. Csupa ismerős arc. Mirr-Murr most nem szaladgál ide-oda, most nem kérdez, a Nagy…

Nagy volt a felfordulás a hódok várában. - Ezt egyszerűen nem tehetik meg! Tiltakozni kell minden fórumon! - mondta egy fiatalabb, még igen lelkes hód. - De megtehetik, hidd el - csitította egy idősebb, már sokat látott egyed. - Megtehetik. - Akkor majd fellépünk ellene! Nem hajtjuk végre ezeket…

  Álmosan induló reggel. Minden szürke és ködös: csak nézek ki kómásan a fejemből. A fülesben az agyonhallgatott reggeli zenéim: rohadtul unom már őket, de lusta vagyok újakat keresni... Az agyam is tompa: a fogaskerekek lassan, nagyon lassan kezdenek csak el forogni. Csütörtök van, mindjárt…

    Ivanics László: Első ülés A busz ablaka széles, nincs sehol lezárva: Rálátni belőle az egész világra. Hajtasz, sietsz, rohansz, előzni nagyon szeretsz, Taposod a pedált, hogy majd belegebedsz, Csak ez még legyen meg, csak még ezt hagyjam le, Nagyon messze van még a busz két kis fényszeme.…

Épp ma egy hete írtam egy elég negatív hangvételű kesergést egy könyvesbolti sétám kapcsán a saját (és persze kollégáim) anyagi helyzetéről: azaz arról, hogy épp milyen könyvet nem tudok elolvasni. (A bejegyzés itt olvasható:…

    Kukanap volt. Már előző este készült rá, jól begyakorolt, komótos mozdulatokkal pakolt be mindent a szemetesbe. Apró kis bűnök, hétköznapi hibák, néhány jelentéktelen kis hazugság. Szépen sorban rakodta be a tartályba egy átlagos hét átlagos szemetét. A nagy kuka félig tele volt, a kicsiben…

  Nem lesz túl pozitív, ha jót akarsz, inkább ne is olvasd tovább! Én szóltam... Állok a polcok előtt. Nagy könyvesbolt Székesfehérvár plázájában. Nézelődöm. Időm mint a tenger: a busz az előbb ment el az orrom előtt. Igaz két perccel hamarabb indult el, mint kellene, de apróra nem adunk. Nem…

  És akkor leszállt rám. Nem tudom honnan jött, nem tudom ki küldte: de itt volt. Hirtelen minden teher könnyűvé vált, hirtelen minden sötétség szertefoszlott. Szabad vagyok! Újra szabad vagyok! Újra képes vagyok tervezni, gondolkodni, tenni, remélni..Kételyek, kérdések, vágyak, illúziók.…

Ne küzdj vele! Engedd át neki! Igaza van. Nem számít, nem érdemes gyötrődni. Úgysem sikerül, úgyis felesleges. Igaza van! Ne küzdj, ne akarj jobbat, ne akarj változtatni! Törődj bele: marad a nihil. Higgy neki! Már nagyon régóta mondogatja a füledre, te mégsem hitted el. Mit akarsz? Állandóan…

      Tökéletes volt, ahogy ott feküdt. A kar íve, a csukló hajlata, az egész összkép gyengédséget, mégis erőt sugárzó tökéletessége. Ahogy ránéztem, szinte megborzongtam. Egy hajdanvolt, talán sosem létező régi világ jutott eszembe. Egy olyan világ, ahol mindenki önmaga lehetett, ahol nem…