Kedves Könyvek!
Bocsánatot kérek tőletek! Hoszú ideje már, hogy elhagytalak titeket, régóta csak ímmel-ámmal, csak "úgy néha" olvaslak bennetek, és nagyon rég nem költözök már belétek..
Ne haragudjatok!
Elcsábítottak az olyan digitális drogok, mint a facebook, a youtube, az instagram vagy épp a tik-tok. A fő bűnös az előző kettő - illetve én, a felhasználó... Persze ráfoghatnám a kizsigerelt, kifacsart, végletekig kihajtott elmémre, testemre, lelkemre, életemre... Az estékre, amikor az ágyba bezuhanva (agyam kikapcsolva) csak pörgettem a híreket, csak néztem órákon keresztül a szórakoztató, de teljesen felesleges videókat! Órák, napok, hetek mentek el így, valljuk be többnyire értelmetlenül. A technika csak az eszköz, a bűnös én vagyok.
Ne haragudjatok!
És ne haragudj Te sem, kedves olvasó. Számítottál, esetleg vártál rám, én pedig eltűntem, én "már nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében". Hűtlen lettem, még ha nehéz szívvel is...
Hosszú, nagyon hosszú volt a tél, és még mindig nem tudom pontosan, hogy mikor lesz tavasz... Hosszú év volt, nagyon hosszú, tele hullámhegyekkel és völgyekkel - többnyire völgyekkel. Ott lenn nem mindig látni, hogy van remény, oda le nem mindig szűrődik le a fény. Ott lenn nagyon magányos lehetsz.
De jön a tavasz, mert jönnie kell, mert úgy kell lennie - mert lennie kell! Várom. És szeretném, és akarom, és csinálni fogom - még egyszer, talán utoljára nekilendülve. Amíg erőm bírja.
Köszönöm Nektek, könyvek, akik visszahoztatok! Köszönöm "Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet", köszönöm "Amikor isten volt a császár", köszönöm "Kedves Halottak"! Köszönöm kedves dobozokból újra előkerülő könyvek, kedves régi verseskötetek! Köszönöm Ady, Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád, köszönöm Móricz és Mikszáth - egy áldás, hogy titeket taníthatlak.
És köszönöm kisfiam! Nézlek, és látlak: valahonnan ismerős a látvány, ahogyan elveszel egy könyvben, amikor nincs más: csak Te és a Könyved, és a világ, amit együtt létrehoztok. Valahol, régen, valakinél már láttam ilyet...
Nektek mind, köszönöm! Köszönöm, hogy újra és újra emlékeztettek: lehet még fény, ha minden elsötétedett, lehet még remény, ha úgy érzed minden elveszett. Köszönöm, hogy visszatérhetek, hogy újra bizalmatokba fogadtok - hogy újra beengedtek, hogy újra kitárjátok a csodák kapuját előttem!
Köszönöm!
Igyekezni fogok, ígérem.
I.L.
A kép forrása:
https://www.facebook.com/konyvtunder
