Megszakítás

#083

2019. október 25. - ivanics.laszlo

(Vigyázat! Ez a tartalom egyeseknek felkavaró lehet!)

Észak-Írország, 2091

- Jöjjön csak kedves hölgyem, szóval megszakításról lenne szó.
- Igen, terhességmegszakításról.
- Ó persze, az a régi kifejezés. Amióta kiterjesztettük a beavatkozás lehetséges idejét, azóta csak megszakításnak nevezzük.
- Értem, megszakítás. Ó, hát így talán könnyebb is lesz. Sajnos nagyon rosszkor estem teherbe, a karrierem sem úgy áll még, későbbre is terveztem...
- Asszonyom! Semmi gond, kérem ne magyarázkodjon! A 2090/14/1 törvény értelmében Önnek joga van a fogantatástól számított 248. hétig megszakítani a nemkívánt magzat, vagy a már nemkívánt gyermek életét, mindenféle indoklás nélkül.
- Bocsánat, 248? De hiszen az...
- Igen, az a hagyományos idő, plusz négy év.
- Négyéves gyereket is?
- Hogyne. Kifejezetten büszkék vagyunk arra, hogy a parlamentünk meghozta ezt a haladó szellemű döntést, amellyel országunk szabályozása már harmonizál az Európai Uniós alapelvekkel.
- Igen, persze értem. De négyéves gyereket?
- Ó igen asszonyom. Tudja hányan vannak, akik nem gondolták jól át ezt a szülés dolgot? Akik csak az ötvenedik, hatvanadik, századik héten döbbennek rá arra, mit vállaltak? Nekik is vannak jogaik! Joguk a nyugodt élethez, a szabad döntéshez, a változtatáshoz.
- De hát ez gyilkosság!
- Dehogy gyilkosság. Kutatóink bebizonyították, hogy a gyermekek fejlődése a felnőtté válásig 18 évbe is beletelik, addig nem tekinthetőek teljes értékű embernek. Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva azt is kijelenthetjük, hogy a mi szabályozásunk még elég szigorúnak is tekinthető. Sajnos a konzervatív képviselők leszavazták korhatár 18 éves korig emelését, az óvodai érettségre, mint időhatárra hivatkozva. Ennek köszönhetően lett a törvény ennyire szigorú.
- Szigorú? Ez borzasztó...
- Borzasztó? Tudja hány kezelhetetlen kamasz szülője várta lélegzetvisszafojtva a döntést? Hogy hátha esélyt kap egy normális életre? Egy korábbi botlása kijavítására?
- Tényleg csecsemőket, gyerekeket, kamaszokat akarnak gyilkolni? Ez felháborító!
- Gyilkolni, gyilkolni. Nagy szavak. Az élet hivatalos kezdete relatív. Régen azt gondolták, hogy a fogantatás kezdete az. Barbár idők voltak! Az asszonyoknak meg kellett indokolniuk a terhességmegszakítási kérelmüket, idegen emberek, orvosok előtt! Szörnyű! Ma már szerencsére nem ez a helyzet, ma már sokkal megengedőbb, emberbarátibb a környezet.
- Emberbaráti? Négyéves gyerekeket megölni? Szégyellje magát! Miért nem hallottam még erről a törvényről?
- Nem igazán reklámozzuk. Tudja vannak olyanok, akik továbbra sem elég nyitottak a modern szabályozásokra. Az abortuszellenes lobbit ugyan szerencsére hosszú jogi harcban legyőztük, de nem állhatunk meg itt! A fejlődés nem állhat le!
- Maga fejlődésnek nevezi ezt az aljas gyilkosságot???
- Nevezheti hölgyem bárminek, de maga is ezért jött ide, nem?
- De...
- Vagy meggondolta magát? Már nem akarja a beavatkozást?
- De igen.
- Akkor térjünk a tárgyra. Sokan várakoznak még Ön után, a kapacitásaink pedig végesek.
- Rendben. Mi fog történni?
- Ha jól látom, ön a hetedik hónapban van. A magzat ilyenkor már látja a fényeket, hallja a hangokat. Ezért a beavatkozást egy elsötétített szobában végezzük - ne ijesszünk rá feleslegesen. A megszakítás közben Mozartot játszunk majd le, orvosaink kutatásai szerint az nyugtatólag hat a magzatra. Önt elaltatjuk, aztán végrehajtjuk a beavatkozást. A további részletekkel nem untatnám, a világért sem szeretném, ha rossz élményként élné meg az operációt. Tudja ez ma már egy rutinműtét, évente kétmilliót végeznek belőle csak Európában! Az eljárást tökéletesítettük, Önre nézve gyakorlatilag veszélytelen.
- És a magzat?
- Csak egy gyors rántást érez majd a központi idegrendszerben. Nem fog szenvedni.
- Ez azért megnyugtató. Akkor kezdhetjük?
- Természetesen. Kártyával vagy készpénzzel tetszik majd fizetni?
- Készpénzzel. A férjem néhány hónapja külföldön van, nem tud még róla, és jó lenne, ha ez így is maradna. Van most baja elég, nem szeretném, ha ezzel is foglalkoznia kellene.
- Ez csak természetes hölgyem! Ez az ön teste, az ön döntése. Itt írja alá kérem!
- Rendben. Köszönöm!
- Én köszönöm. Remélem elégedett lesz a szolgáltatásunkkal!
- Azt én is remélem… Remélem...

I.L.