"Majd holnap. Miért nem ma? Tényleg. Miért nem ma?"

Ivanics László - Majd holnap

Ivanics László - Majd holnap

Köszönöm!

2024. január 11. - ivanics.laszlo

 

szivem.jpg

 

Nem tudhatta, hogy mennyire jókor jön.

Nem tudhatta, hogy mennyire "talál el".

 

Tegnap, hét óra körül nyugodtan ültem a hazafelé tartó távolsági buszon. Ültem, és szokás szerint javítottam a dolgozatokat. 

 

Valahol Zámoly magasságában egy addig csak finoman figyelő, negyven körüli hölgy megszólított. "Elnézést, ön tanár? Megkérdezhetem mi tanít?" - kérdezte. Fel voltam készülve sok mindenre a folytatásban, de arra nem, ami ezután következett. 

 

"Köszönöm, nagyon köszönöm, amit nap mint nap tesz!"

 

Elsőre meglepődtem, de nem tagadom, nagyon jólesett. 

 

Hiszen nem tudhatta. 

 

Nem tudhatta az egész tavalyi évemet, a fáradságot szünet végén (ami még sosem volt ennyire durva...), a kimerülés közeli állapotot. Nem tudhatta a félév közeledtét, a kijavításra váró dolgozat-hegyeket (kb. hatvan kétoldalas fogalmazás, nyolc teljes osztályni, kb 240 egyéb dolgozat), a még el sem kezdett szakmai-portfóliót. Nem tudhatta a közelgő felvételit, annak kijavítását, és a februárban esedékes villanyszerelő elméleti és gyakorlati vizsgát. Nem tudhatta a magántanítványokat, a március 15-i nagyműsort (amit még el sem kezdtünk), az otthoni munkákat, amit még be sem fejeztünk. Nem tudhatta...

 

Egyszerűen csak úgy érezte, hogy oda kell lépnie, megköszönni. És megtette. 

 

Nagyon, nagyon jólesett! És az is, hogy a rövid beszélgetés alatt még többször elhangzott: köszönjük a munkájukat! Köszönjük, amit értünk tesznek! Nem tudhatta, de nagyon fontos volt, amit tett: adott egy kis hitet, egy kis büszkeséget. egy kis lendületet. 

 

Kicsit később, miután a hölgy leszállt, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha többször mondanánk egymásnak köszönetet! Ha megtanulnánk hálásnak lenni (és azt kimutatni) azoknak, akik ezt megérdemlik. Lehet ez tanár, orvos, mentős, tűzoltó- vagy épp a mindig kedves boltos néni. De lehet ez anyu, apu, papa, mama, öcsi, hugi - vagy bárki, aki fontos Neked, de hajlamos vagy elfelejteni, hogy a hétköznapokban mennyit tesz érted! És nem vár el semmit cserébe, talán csak kis odafigyelést, egy kis köszönetet. 

 

Köszönd meg - és meglátod, ha csak egy napra is, de a világot jobb hellyé teheted!

 

I.L. 

 

A kép forrása: https://turkiztoll.wordpress.com/2015/02/23/heti-utravalo-megis/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://majdholnapblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8618300791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása