Egy nagyon féltett kincset találtam most nektek, egy verset 16 évvel ezelőttről.  Mondanám, hogy nem  aktuális a témája – de mindannyian sejtjük/tudjuk, hogy ez nem  így van.

Ivanics László: Pesszimizmus

Ezernyi óhaj, ezernyi dobbanás,

ezernyi sóhaj, ezernyi lobbanás.

Hányszor próbálta, újra meg újra,

lelkem csak nem talált a helyes útra.

Hányszor bolyongtam sötét erdőn keresztül,

vágyva, hogy a szomszéd rét majd kizöldül!

De nem! Megint kopár kövekre bukkantam,

elmém szakadék, sötét mélyébe zuhantam.

S ha hallottam is néha madárcsicsergést,

boldogságom szétzúzta tompa dörrenés.

S ha leltem is millió virággal pompázó tisztást,

másnap harapódzó tűzvész vállalt rajta irtást!

Amerre csak jártam, a szép ott elpusztult,

gyáva lett a bátor, a szorgos ellustult,

kiszáradt sok folyó, nagy fák dőltek sorra,

s a szikrázó napsütést vad eső váltotta.

Filemile húzódott fészkébe reszketőn,

esetlen őzsuta remegett dombtetőn,

vérszomjas vadkan csak aprókat vinnyogott,

barlangjában a medve suttogva brummogott.

Éreztem: ennek én vagyok az oka!

Én és a fajom, mely korlátolt, s ostoba.

Ki nincs tekintettel magán kívül másra,

az egész Földet ítélve ezzel pusztulásra.

(2003. Augusztus 1.)

I. L.

A kép forrása/Source of the image: https://www.samanthapages.com/all-things-horror/blog-post-1

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

• Te Mikikém, van itt egy srác. Olyan íróféle. Egy cimborám kisfia. Bemutathatom Neked?
• Persze, küldd át az írásait Gyula, megnézem.
• Jaj nem, nem erre gondoltam. Meg kellene jelentetni a szövegeit a lapban.
• Megjelentetni? Hova gondolsz, még csak nem is olvastam! Küldd át, és ha jó, akkor meglátom, hogy mit tehetek.
• Azt hiszem, nem értesz Miki. A fiú a Kovácsnak a fia. Annak a Kovácsnak. Most kezdte az egyetemet. És egyébként pedig a Kemény professzor patronálja. Nagyon megkedvelte a fiút.
• A Kovácsnak? És a Kemény professzor? Hát miért nem ezzel kezdted? Az ehavi számba már nem fér be, de jövő hónapban benne lehet.
• Ha csak így megy…
• Értsd meg Gyulám, már megvolt a lapzárta. Nem fog menni az ehavi.
• Rendben Miklós. A Kovács csalódott lesz – de ha csak így megy, akkor így megy.
• (…)
• Itt vagy még?
• Megoldom Gyula. Van, akit kivehetek.
• Köszönöm Miki. Tudtam, hogy rád számíthatok.
• Nincs mit. Megemlítenéd nekik, hogy..
• Hogy segítettél első szóra? Persze. Tudni fogják.
• Köszönöm Gyulám. Nagyon rendes vagy velem.
• igazán nincs mit. Akkor küldjük a szöveget.

I. L.

#majdholnap #il365

( „Jelképek erdején át visz az ember útja” – írja Baudelaire a Kapcsolatokban. A témához  nincs köze, de zseniális vers. Annak, aki nem ismerné, beszúrom ide:

 http://www.sgyak.u-szeged.hu/tanar/nyemcsokne/lapok/cb_kapcsolatok.htm).

A kép forrása / Source of the image: https://innamididubyard.bandcamp.com/track/imagine-it

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Lélegzet-visszafojtva hallgattam, ahogy beszélt hozzánk. Senki nem tudott még rám így hatni, senki nem volt még, akinek elsőre elhittem volna minden szavát. De Ő… Ő más volt. Nem tudtuk még, mi lesz a végzete, nem sejtettük még, hogy néhány órával később milyen megpróbáltatásokkal kell majd szembe néznie. Bíztunk benne. Követtük őt, bármi áron. Ő ránk nézett mérhetetlenül kék, mégis melegséget és szeretet árasztó szemeivel, elmosolyodott és csak annyit mondott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”

Ekkor még nem tudtuk… Aztán Júdásként elárultuk, Péterként megtagadtuk, Tamásként pedig megkérdőjeleztük. Emberek voltunk. A porban heverünk előtte.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: http://mindennapjaink.network.hu/blog/mindennapjaink-cikkei/reggeli-dicseret-ut-igazsag-es-elet

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy pillanatra kellene megállnom. Csak egy pillanatra! Odakinn az kedves, zöld színű rét.

Nincs megállás! Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy pillanatra kellene megállnom. Egy kis pihenés, egy kis nyaralás.

Hogyne! Nélküled nem működik semmi! Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy pillanatra kellene megállnom! Meg kellene látogatnom a szüleimet! Olyan ritkán látom őket!

Nem lehet! Ez határidős munka, majd máskor! Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy pillanatra! Olyan szép kis gyerek. Játszanom kellene vele, esténként mesélni neki, hétvégenként kirándulni…

Mit képzelsz? Azt hiszed, hogy így működik az élet? Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy pillanatra… Szinte sosem tudunk találkozni, sosem tudunk beszélgetni… Lehet, hogy már nem is szeret?

Majd beszéltek, amikor lesz rá idő! Most itt van rád szükség!  Tekerd, tekerd, tekerd!

Csak egy… Eltelt az élet. Elrohant, elrobogott minden mellettem. De hogyan? Hiszen én mindent megtettem, amit kellett! Mindent megkaptak, amit akartak! Most meg… Meghaltak, elhagytak, elmentek. Felém sem néznek! Hát ezért? Ennek mi értelme?

Értelme? Nincs értelme! Nem kell, hogy legyen értelme! Csak tekerd tovább! Tekerd, tekerd és tekerd a mókuskereket! Nincs megállás! Csináld, semmi más nem számít! Csak a pénz! Csak a hírnév! Csak a látszat!  Mert ez jó neked! Ez jó neked!!

Nézd, az élet ott szalad el melletted…

De te csak tekerd. Ameddig bele nem döglesz.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: http://andrew-wittman.com/the-hamster-wheel-what-a-waste/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Nem az a fontos, hogy én győzzek. Ez nem egy verseny, nem egy csata, nem egy háború. Az elmúlt néhány évben megtanultam, hogy van, amikor egyet hátra kell lépnem. Te győztél, én nyertem. Pár napig ugyan a sebeim nyalogatom – aztán rájövök: Hé, hiszen tényleg én nyertem! Amikor kellett, visszaléptem: legyőztem az egómat: a „mi” győzött az „én” felett. Elmosolyodom.

Nem az a lényeg, hogy az ego mit akar. Falánk kis szörnyeteg, ha táplálod, csak egyre éhesebb lesz – s végül bekebelez engem, téged, s mindent maga körül. Jól lakni sosem fog. Az ego csupa győzni akarás, csupa csörtetés, csupa önzés. Vele szemben? Ott a szeretet. A feltétel nélküli szeretet, amire az ego sosem képes. Szereted? Lépj túl az egón, és légy nyertes!

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://mayfieldcounseling.com/2018/02/06/ego-is-the-enemy/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

• Figyelj, ez most nem fog menni.
• Nem? De hát meg sem próbálod?
• Próbáltam, de nem ment. Ültem felette, agyaltam, izzadtam – akartam nagyon, de nem ment. Kell egy kis nyugi. Egy kis levegő.
• Akkor pihenj, majd holnap folytatod.
• Biztos?
• Néha mindenkinek jár egy nap lazítás.
• Köszönöm. De mi lesz, ha holnap sem sikerül?
• Akkor megpróbálod azután. Majd azután. És azután. Addig próbálod, amíg menni fog.
• Addig próbálom, amíg menni fog. Addig. Amíg. Menni. Fog.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Tule_fog

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Elmélyült arccal játszik. Éppen most nem érdekli semmi más, csak a kamion, amit együtt építettünk legóból. Számára most ez a világ legérdekesebb és legfontosabb dolga: be tud vajon ott fordulni? Rá tudja tenni a következő szállítmány autót úgy, hogy az ne essen le a kanyarban? Nézem a kis arcát. Vajon milyen élete lesz? Rám fog hasonlítani, vagy inkább az anyukájára? Gyorsan feladó típus lesz, vagy inkább kitartó? Szorgalmas vagy lusta? Veszekedős vagy elvonulós? Csendes vagy harsány? Éneklős vagy dúdolós? Meg akarja majd váltani a világot – vagy épp csak boldog akar majd lenni benne? Itthon marad vagy messzire költözik? Értelmiségi lesz majd, vagy kétkezi munkával foglalkozó? Kertészkedik? Állatot tart? Gyümölcsfákat ültet? Vagy épp beköltözik egy kis lakásba egy  nagyvárosba? Akar majd családot? Vagy épp a karrierje lesz a fontosabb? Ezernyi kérdés kavarog a fejemben, kérdések, amikre nincsen még válasz. Még nem lehet válasz.

Négyéves. A gyermekkor elszáll majd, mint egy pillanat. Észre se vesszük, és felcseperedik. Vajon milyen felnőtt lesz? Meg tudunk neki tanítani mindent, ami jó bennünk – és esetleg nem megtanítani, ami kevésbé az? Jó mintákat adunk neki? Jó példák vagyunk? Jól csináljuk, amit csinálunk? Kételyek, kérdések, bizonytalanságok – akik szülő, az tudja, miről beszélek. Egyet talán tehetünk: megpróbálunk mindent ösztönösen úgy csinálni, ahogy jónak tűnik. Ha hibázik, megbocsátani, de ha mi hibázunk, akkor is elnézést kérni. Mesélni és néha hallgatni, beszélni hozzá és őt meghallgatni. És legfőképp szeretni. Sokat szeretni.

- Apa, figyelsz?

Persze. Figyelek. Nagyon figyelek.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://medium.com/@edelliott/a-fathers-love-82d4962ac7d9

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Ömlik az eső. Ömlik.

Fél órával ezelőtt kezdődött, azóta változatlan intenzitással zuhog az égi áldás. Ahogy a mondás is tartja: mintha dézsából öntenék. Mintha…

Mintha valaki megunta volna minden korhelységünk és lustaságunk, minden feleslegességünk és eltékozolt időnk, az egész elfecsérelt életünk. Mi lenne ha?  Mi lenne, ha 40 napig esne? Ha így esne? Akkor végre rádöbbennénk? Akkor végre rájönnénk arra, hogy minden hétköznapi kicsinyes játszmánk, minden öncsalásunk és hitegetésünk, minden önként megszült illúziónk hiábavaló? Vajon akkor változtatnánk? Ha látnánk magunk körül a világot összedőlni, ha látnánk, ahogy minden, ami számunkra fontos volt egy pillanat alatt elillan? Akkor végre megértenénk? Akkor, amikor már nem lehetne legyinteni, nem lehetne vállat rántva odébbmenni? Amikor nem lehetne egy rövid kellemetlen gondolat után továbbgörgetni a kurzort – és azt mondani: ez marhaság? Hogy ez mind marhaság? Amikor minden önámításunkon túlesve ki kellene lépnünk a valóságba, és be kellene látni, hogy mindennek vége? Hogy miattunk mindennek vége?

Vajon azok, akik megmaradnak, változtatnának? Vagy a megtisztulás után minden kezdődne elölről? Az eső után kisüt a nap, felragyog a szivárvány – de marad minden a régiben? Vajon abból se tanulnánk?

Nem tudom. Az eső csak ömlik. A víz a vállamat már belepte, jeges nyelve, mint egy mindent elnyelni képes szörnyeteg már a fülem alját nyaldossa. Fagyos vízcseppek csapdossák az arcom, a lábaim már nem is érzem a hidegtől. Mozdulhatnék, de már nem tudok. Már nem tudok…

Vajon vége lesz?

Mindjárt vége lesz?

Egyszer vége lesz?

I. L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://barabasvilla.hu/programok/ozonviz-elott/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Gyönyörű volt, ahogy ott állt. A lemenő nap fénye még jobban kiemelte szinte tökéletes alakját, ahogy a jól megtermett szarvasbika lassan, szinte komótosan az itató felé vonult. Volt az alakjában valami nemes, valami fenséges. Tizenöt éves, kivételes példány volt. Testén ugyan már látszottak az elmúlt évek, a nőstényekért vívott harcok nyomai – de ezt ellensúlyozta fejének hihetetlen éke és dísze: huszonnégyes, hatalmas agancs, minden vadász álma.

Egyszer csak megállt. Nyugtalanul fülelt, mélyeket szippantott a levegőbe, amit a kilátó felől hozott felé a szél. Megijedtem. Csak nem most fogom elveszíteni, amikor végre itt van, szinte karnyújtásnyira? Mi lehet arra, hogy ennyire nyugtalanítja? Néhány végtelennek tűnő pillanat után a bika aztán szerencsére tovább indult, ugyanolyan ráérősen és kimérten, ahogy az elmúlt néhány száz métert megtette. Fejedelmi példány volt.

Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy lassan a vonalamba ért. Tökéletes célpont. Most, vagy soha. Egy pillanatig habozni kezdtem. Annyira szép volt, ahogy itt vonult – mintha csak egy természetfilm elevenedett volna meg, mintha csak Kemény János valamelyik általam olvasott vadászkönyvének egyik jelenete játszódott volna előttem.  Minden együtt volt: a fények, a színek, a csend, a pillanat regényekbe való tökéletessége. Tökéletes, és gyönyörű.

Aztán a dörrenés.

A hirtelen zaj hatására a mező életre kelt, legalábbis amelyik állat tehette, az futott be az erdőbe, miközben madarak százai emelkedtek hirtelen a magasba. De én csak őt néztem. A tökéletes példány, a legszebb szarvasbika, amit életemben láttam ott feküdt a porban, nem messze az erdő szélétől. Néhány lépést ugyan még meg tudott tenni, de aztán lehanyatlott, s már ott hevert mozdulatlan. Vége volt. Lassan, áhítattal sétáltam felé, a szinte tökéletes csendben – lépteim halk zaja mellett csak a távolban küzdő fiatal bikák bőgését lehetett hallani. Már küzdenek a nőstényekért. Az élet megy tovább.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: http://nemethgyozo.com/index.php?view=image&format=raw&type=img&id=96&option=com_joomgallery&Itemid=15&lang=hu

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Ivanics László: Látomás

Azt mondtad, ne tegyem. Megtettem.

Azt mondtad, ne higgyem. Elhittem.

Azt mondtad, ne kérdjem. Kérdeztem.

Azt mondtad, ne féljem. Féltettem.

Azt kérted, ne halljam. Hallottam.

Azt kérted, ne valljam. Vallottam.

Azt kérted, ne bántsam. Bántottam.

Azt kérted, ne ártsak. Ártottam.

Azt súgtad: Elég volt! Folytattam.

Azt súgtad: Hagyd abba! Nem hagytam.

Azt súgtad: Ne győzd le! Legyőztem.

Azt súgtad: Könyörgöm! Én megöltem.

Azt mondtad: Vége… Nem engedtem.

Dadogtad: Ennyi volt. Én nem hittem.

Zokogtad: Takarodj! S én nem mentem.

Te elmentél. Örökre itt élsz bennem.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://c.pxhere.com/photos/1d/67/photo-503769.jpg!d

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820