Elmélyült arccal játszik. Éppen most nem érdekli semmi más, csak a kamion, amit együtt építettünk legóból. Számára most ez a világ legérdekesebb és legfontosabb dolga: be tud vajon ott fordulni? Rá tudja tenni a következő szállítmány autót úgy, hogy az ne essen le a kanyarban? Nézem a kis arcát. Vajon milyen élete lesz? Rám fog hasonlítani, vagy inkább az anyukájára? Gyorsan feladó típus lesz, vagy inkább kitartó? Szorgalmas vagy lusta? Veszekedős vagy elvonulós? Csendes vagy harsány? Éneklős vagy dúdolós? Meg akarja majd váltani a világot – vagy épp csak boldog akar majd lenni benne? Itthon marad vagy messzire költözik? Értelmiségi lesz majd, vagy kétkezi munkával foglalkozó? Kertészkedik? Állatot tart? Gyümölcsfákat ültet? Vagy épp beköltözik egy kis lakásba egy  nagyvárosba? Akar majd családot? Vagy épp a karrierje lesz a fontosabb? Ezernyi kérdés kavarog a fejemben, kérdések, amikre nincsen még válasz. Még nem lehet válasz.

Négyéves. A gyermekkor elszáll majd, mint egy pillanat. Észre se vesszük, és felcseperedik. Vajon milyen felnőtt lesz? Meg tudunk neki tanítani mindent, ami jó bennünk – és esetleg nem megtanítani, ami kevésbé az? Jó mintákat adunk neki? Jó példák vagyunk? Jól csináljuk, amit csinálunk? Kételyek, kérdések, bizonytalanságok – akik szülő, az tudja, miről beszélek. Egyet talán tehetünk: megpróbálunk mindent ösztönösen úgy csinálni, ahogy jónak tűnik. Ha hibázik, megbocsátani, de ha mi hibázunk, akkor is elnézést kérni. Mesélni és néha hallgatni, beszélni hozzá és őt meghallgatni. És legfőképp szeretni. Sokat szeretni.

- Apa, figyelsz?

Persze. Figyelek. Nagyon figyelek.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása: https://medium.com/@edelliott/a-fathers-love-82d4962ac7d9

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820