Elmerengve nézte a gyertya lángját.

Mennyi emlék, mennyi élmény kapcsolódik egy ilyen pici lánghoz - még egy emberöltő alatt is. Álmok, remények, örömök - és persze viták, tragédiák, csalódások. Az élet minden lehetséges magassága és mélysége.

Elégedetlennek kellenne lennie? Modern mércével lehet hogy igen, mert amit a mai világ értéknek tart abból ő nem ért el semmit: nem lett gazdag, nem lett híres, nem lett sikeres... Csak élte az életét úgy ahogy tudta.

Emberi mércével, a régi mércével mérve viszont nem mondható sikertelennek az élete: akinek segítség kellett, annak segített; akinek jó szó hiányzott ahhoz beszélt; ha valaki elesett, felsegítette; ha valaki lemaradt, azt megvárta és úgy általában segített az embereknek. Rá szokták mondani: Jó ember volt.

Látszólag tehát nem ért el semmit, de mégis elért mindent. Mindent, amit emberileg lehetett. Cserébe sokszor nem kapott mást: csak lenézést, megvetést, gúnyt és kinevetést. Az élettől sokszor nem azt kapta vissza, amit várt, amit érdemelt volna. De az élet nem kívánságműsor - és ő ezt már nagyon jól tudta.

Nemrég lett nyolcvan éves, ez lesz a nyolcadik karácsonya egyedül. Egyedül. Igen egyedül maradt, az oly nagyon vágyott gyermekáldás nem jött el, bármennyire is akarták. A férje idős korára mogorva lett, nehezen elviselhető - de mégis szeretettel ápolta egészen élete végéig. És azóta egyedül élt.

Egyedül? Nem, mégsem volt egyedül. Ott volt benne a szeretet. Ez a mindenkor, mindenre kiáradni kész érzés, az egyetlen dolog, ami újra és újra jobbá teheti a világot. És ezt Tőle kapta. Kisgyerek korától egészen mostanáig. A közösségébe fogadták, meséltek neki, majd tanult róla. Végül felnőtt és egyesült vele: a testét ette és a vérét itta. Együtt élték le az életét: ott volt mellette minden fontos pillanatban. Sírtak, ha sírni kellett és kacagtak, ha örülni. Nyolcvan éven át.

És ő most újra itt ül, a pici lángot nézi. És várja, hogy megszülessen: újra megszülessen. És felnőjön és tanítson és segítsen minket születésünktől halálunk percéig, hogy megváltson minket életünk minden napján. A negyedik gyertya: a velünk élő szeretet.

"Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus: visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!"

Advent negyedik vasárnapja van. Odakinn, a világban sorba gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. A negyedik: a szeretet.

I.L.


#advent #majdholnap #il365

További adventi bejegyzéseim: https://majdholnapblog.blog.hu/tags/advent

A kép forrása/Source of the image: https://delhir.info/wp-content/uploads/2018/12/adventi.jpg

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Emlékszel, amikor karácsony előtt majdnem megöltél?

Én jöttem Fehérvár felől, hazafelé, te jöttél szemből, Fehérvár felé. Előztél.

Előztél, igaz dombnak felfele voltál, kanyar is jött – de neked nagyon fontos volt ott, akkor, azt a kamiont – vagy talán buszt? nem is figyeltem, abban a néhány másodpercben nem azzal voltam elfoglalva… - megelőzni.

Emlékszel? Ahogy hirtelen szemben feltűntem?

Emlékszel? Ahogy oldalra kaptam a kormányt?

Emlékszel az ijedt arcomra?

Időm nem volt, se arra, hogy dudáljak, se arra, hogy villantsak vagy integessek, se arra, hogy elküldjelek oda, ahova szerettelek volna… Mert abban a pillanatban azzal foglalkoztam, hogy elhárítsam a veszélyt, amit te okoztál. Hogy túléljem.

Emlékszel? Én félig az úttesten, félig mellette a kavicsos-füves részen, te szemből próbáltál minél közelebb húzódni ahhoz a nyamvadt kamionhoz, próbáltad összehúzni magad, hogy mindannyian elférjünk.

Emlékszel? Nagy szerencséd volt, hogy én voltam ott, és jól reagáltam. Nagy szerencséd volt, hogy nem öltél meg, vagy nem ölted meg magadat. Így karácsony előtt.

Emlékezz erre, emlékezz ezekkel a halállal cimboráló másodpercekre, amikor holnap, holnapután és azután elindulsz otthonról: elég egy kis hülyeséged és megölsz engem, megölöd magadat. És tönkreteszed a karácsonyt.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép csak illusztráció, forrása/Source of the image: https://player.hu/auto-motor-2/35-olyan-eletveszelyes-elozes/ 

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Rövid hír napjainkból:
"Holtan találtak két gyermeket és édesapjukat egy győri ingatlanban.
Lakossági bejelentés alapján vizsgáltak át egy győri lakást a járőrök 2019. december 15-én 14 óra 50 perckor. Az egyenruhások az ingatlanban két gyermek holttestét találták meg. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján halálukat édesapjuk okozta, aki a bűncselekményt követően önkezével vetett véget életének. Holttestére a rendőrök egy másik helyiségben találtak rá.”

„A férfi 2016-ban kalapáccsal támadt az alvó feleségére Szombathelyen. A bíróság akkor öt év börtönre és öt év közügyektől való eltiltásra ítélte a férfit, de jó magaviselete miatt néhány hónapja szabadult, majd Győrbe költözött."

Ártatlan kis angyalok... Nyugodjatok békében!

Mérhetetlen düh, tehetetlenség, harag, bosszúvágy. Minden alkalommal, amikor ilyesmi történik.  Mert ez nem az első, és nagy valószínűséggel nem az utolsó eset. Meddig még? Meddig tehetik meg még?

Mit tehetünk mi ellene? Figyelünk. Jelentjük. Kiállunk mellettük. Nem hagyjuk. Közbelépünk. Segítünk. Támogatunk. Kevés? Lehet. De a semminél több.

Tőlem most csak egy rövidke üzenetre futja:

Hé te!

Igen, te ott! Te, aki attól érzed magad keménynek, ha bánthatod a gyengébbet! Aki terrorizálod a párodat, aki vered a gyerekedet! Te gyáva, sunyi kis féreg! Te alfahím! Te!!!

Legyél egyszer úgy igazán bátor! Öld meg magad! De csak magad! Hidd el, vastapsot kapsz majd! Hidd el, igazán felfigyelünk majd rád! Hidd el, igazán elismerünk majd! Igazi férfi leszel! Hidd el! Csak tedd meg! Tedd meg!

De őket, többet ne bántsd...

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://nlc.p3k.hu/uploads/2019/09/eroszak-bantalmazas-veres-768x432.jpg

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

A kép forrása/Source of the image: https://nlc.p3k.hu/uploads/2019/09/eroszak-bantalmazas-veres-768x432.jpg

Az eredeti bejegyzés:

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Ott ült közöttük, énekelt velük – és teljes szívéből örült.

Az ének dallama mint valami különleges csodaszer járta át a testét, mint egy olyan gyógyszer, ami minden sebet begyógyít, ami minden kínra orvosság. Persze tudta, hogy ilyen gyógyszerek nincsenek – és valahol azt is érezte, hogy a testét teljes egészében átjáró öröm nem fog örökké tartani. Most mégis élvezte a pillanatot: ahogy az apró kis templomban a karzat felől zúgó hálaének betöltötte a teret, majd a falakról és az oltárról visszaverődve élettel töltötte meg a sorok között ülőket. A többségnek - hozzá hasonlóan - nem volt semmi oka teljes szívből örülni, hiszen mindannyian (ahogy sokan közületek is) súlyos sebeket cipeltek, súlyos kereszteket hordoztak. Most mégis, erre a röpke kis időre letették terheiket, hogy néhány perc múlva közösen, együtt vehessék vállaikra a közös kereszteket.  Azért, aki vállalva a szenvedést a mi bűneinkért meghalt értünk, hogy aztán feltámadva újra csak erőt adhasson nekünk, újra és újra segíthesse utunkat, amikor annak teljesítése a ránk mért csapásoktól lehetetlennek, a vállainkat nyomó teher pedig elviselhetetlennek tűnik.

Az áhítattal teli ének végén csendben, lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az idős pap meggyújtotta a harmadik gyertyát, a négy közül az egyetlen rózsaszínűt. A Fiú születésének, Szűz Máriának és az örömnek a jelképét. Elmosolyodott. Otthon volt, az övéi között. Észre se vette, ahogy újra énekelni kezdett:

„Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!”

Advent harmadik vasárnapja van. Odakinn, a világban sorba gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. A harmadik: az öröm.

I.L.

#majdholnap #il365

További adventi bejegyzéseim: https://majdholnapblog.blog.hu/tags/advent

A kép forrása/Source of the image: https://ujszo.com/panorama/advent-harmadik-vasarnapja-van

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

- Ne haragudj papa, de most nem megy. Talán jövő héten. De a hónapban biztosan! Megyünk majd! Csak tudod, sok minden van... Ugye megérted?
- Persze, megértem...

Végtelen szomorúságot érzett, miközben letette a telefont. Persze értette ő, hogyne értette volna! Ők is voltak fiatalok, nekik is volt olyan időszak az életükben, amikor annyit dolgoztak, hogy majd bele szakadtak. De mégis. A családjukra valahogy mindig volt idejük. Inkább nem aludtak, de leültek a gyerekekkel játszani, inkább nem pihentek a hétvégén, de elutaztak a szüleikhez. Az unokákhoz pedig? Ha kellett, ha nem: mindig mentek. És nem szóltak, ha éppen valami fájt, ha éppen valami nem volt rendben: mentek, látogattak, játszottak, segítettek.

Aztán elment a mama. Akkor még nagyobb szüksége volt rájuk, akkor még inkább kereste a gyerekek társaságát. Nem akart egyedül maradni. Rá egy évre a fiáék elköltöztek: az ország másik felében találtak munkát. "Jó lehetőség, kocsival pedig sűrűn tudunk majd látogatni téged!" De egyre ritkábban jöttek, egyre többször elmaradtak. Megértette: zajlott az élet.

Két évre rá a lánya bejelentette: külföldre, Angliába költöznek! "Itthon nincs jövője a gyerekeknek papa! Azt akarjuk, hogy nekik könnyebb legyen!" Tudta, hogy miről beszél: a háború idején volt kisgyerek, 56-ban fiatal felnőtt: emlékezett még, milyen az, amikor valakinek nincs jövője. Ők ott voltak mamával egymásnak, ezért maradtak - különben is: ki gondoskodott volna az öregekről, ha nem ők? Maradtak. És nem bánták meg, soha.

A lánya megígérte: a nagyobb ünnepekre hazajönnek, nyaranta két hetet pedig itthon lesznek. A látogatások ugyan az elmúlt években rendre elmaradtak, de karácsonykor eddig mindig jöttek, év közben pedig legalább az interneten láthatta őket. Az is valami, gondolta.

Ez a mostani év viszont más volt. Valami fontosat akart mondani nekik, valami olyat, amit telefonon nem lehet. Igazán nem kívánt a terhükre lenni, de azt akarta, hogy tudjanak róla. Hogyha majd szeretnének, ott lehessenek, ha akarnak majd, segíthessenek.

Az utolsó karácsony - suttogta maga elé, miután a telefont letette. Nagyot sóhajtott, majd lefeküdt a kanapéra. Egyedül érezte magát. Végtelenül egyedül. Hol rontotta el? Ez az élet rendje? Így kell lennie? Ő csak ennyit érdemel?

Miközben nyomorúságos helyzetén gondolkodott, a szeme a padlón hagyott újság feliratára tévedt: ADDIG LÁTOGASD, AMEDDIG TEHETED.

Elmosolyodott. Így igaz. Ameddig teheted.

I. L.


#majdholnap #il365 #advent #ameddigteheted


A kép forrása/Source of the image: https://www.google.com/amp/s/rishalb.wordpress.com/2013/09/05/the-old-man-by-the-window/amp/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Kilencvenes évek közepe, tíz év körüli srác, aki szereti a zenét. Nagyon szerencsés, mert van egy kazettás magnója, amin van rádió és tud vele zenét felvenni.

Este Juventus rádió, hattól nyolcig kívánságműsor. Várja a számokat, a kedvenc számokat. "Csak Ne dumáljon bele!" Kezdődnek az első taktusok. Felvétel indul! Benyomja a rec gombot, pedig már tudja, hogy bele fog dumálni. "És most következzék egy nagy kedvenc a Roxette együttestől: a Mustafel love". Nem baj, felveszi így. És hallgatja így, hetekig-hónapokig. Más is így csinálja. Mindenki így csinálja. Van aki új kazettára, van aki apu/bátyó használt kazettáira. Amúgy se tudja, mi az a depeche mode, nem is fontos neki. Az nagyon vad zene, azt nem szereti.

A kazetta tokjába borító is kerül, sorba ráírva a a számok címei. Nem igazán jó angolból, ezért leírja hallás után: Mustafel love. Más se jó angolból, más is leírja így. "Szeretném kérni Puff Daddytől az Elestem a -motorommal című számot. Küldeném mindenkinek, aki szereti!". Ez így lement élőben. Hallottam. Puff Daddy: I'll be missing you... És igen, a klippje úgy kezdődik: egy fickó elesik egy motorral. :-D

Még nincs internet, még nincsenek mobiltelefonok, még nincs egyből rákeresés a zenére, előadóra, dalszövegre. Boldog tudatlanság! Persze lesz már lassan zenetévé (először szívtv, aztán z+, majd később viva - nembiztos a sorrend, de ezek rémlenek), a tudatosabbak ott megnézik a címet. Te nem vagy tudatos, az angolórákat különben is utálod, minek az neked. Sose fogod használni. Persze. :-D

Ma már tudod, hogy így írják, ma már tudsz angolul. It must have been love. A Roxette-től. Ma aludt el örökre az énekesnőjük, Marie Fredriksson. Köszönöm az időutazást Marie! Nyugodj békében!

I.L.
#majdholnap #il365

A "címadó" muzsika: https://youtu.be/k2C5TjS2sh4

Puff Daddy száma: https://youtu.be/NKMtZm2YuBE)


A kép saját fotó, sajnos a Mustafel love-osat nem találtam meg.

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

"Semmi értelme nincsen...

Egész nap álarcot viselni, folyamatosan eljátszani, hogy minden rendben van. Jól tanulok, sportolok, vannak barátaim. Minden rendben van.

Csak...

Egyedül vagyok, végtelenül egyedül. Hiába vannak sokan mellettem. Ők nem érthetik, ők nem tudhatják... Még Te sem vagy mellettem.. Hiába a tíz év hittan, hiába a folyamatos templombajárás... Mégis egyedül érzem magam.

Mit tegyek?

Itt vagyok tizennyolc évesen, és nem tudom, merre menjek! Hiszem, hogy jobb lesz, mert hinnem kell! Kérlek légy velem, kérlek segíts nekem!"

 Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Advent második vasárnapja van. Odakinn, a világban sorba gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. A második: a remény.

I.L.

#advent #majdholnap #il365

További adventi bejegyzéseim: https://majdholnapblog.blog.hu/tags/advent

A kép forrása/Source of the image: https://versek.aranyosiervin.com/mikulas-karacsony-szilveszter-husvet/aranyosi-ervin-advent-masodik-gyertya/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Csodálatos júniusi szombat az esküvő napja. A násznép már a padokban, a leendő férj és a tisztelendő úr az oltár előtt állnak. Várják a menyasszonyt. Az ara ruháján gondos kezek végzik az utolsó simításokat – tanúja, a bátyja izgatottan ismétli újra meg újra magában az előtte álló feladatokat. Az örömanya az első sorban ül, szemben vele a koszorús lányok várakoznak, mögötte a rokonok hosszú sora. A fotós és a videós a helyén, a menyasszonyt felvezető kisfiú és kislány pedig izgatottan várják, hogy indulhassanak. A lány kezében kis kosár, abból készül rózsaszirmot szórni az ara elé, a fiú zsebében ott lapulnak a gyűrűk. Mindenki készen áll.

Csak egyvalaki hiányzik. Az örömapa. Két éve halt meg prosztatarákban. Későn fedezték fel a kórt, ezért csak lassítani tudták. Nem járt szűrésre.

A menyasszony arcán apró könnycsepp gördül le, majd megindul a sorok között. Lassan, méltóságteljesen vonul a két kisgyerek mögött. Egyedül van. Teljesen egyedül.

Ugye te nem akarsz így járni? Ugye te nem akarod idő előtt itt hagyni a lányod, a fiad, a feleséged, a családod? Emeld fel a segged, és menj el orvoshoz! Járj szűrésre! Negyvenéves kor felett évente, egyébként pedig minden olyan esetben, amikor valami szokatlant tapasztalsz. Kellemetlen? Lehet. De ott akarsz lenni velük? Akkor tedd meg, értük!

A témáról írt, ennél jóval részletesebb tavalyi bejegyzésem itt olvasható: https://majdholnapblog.blog.hu/2018/12/04/eletmento_szakall

Oszd meg, hogy minél több férfihez eljusson!

Köszönöm!

I. L.

#prosztatarák #noshavenovember #majdholnap #il365 

A kép forrása/Source of the image: http://fess2.blogspot.com/2013/02/i-love-bride-of-christ.html

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Csöpp kis gyermek édesanyja kezében. Nemrég ébredt fel, de érzi: valamiért most nem a megszokott helyén van. Nagy, ódon, huzatos épület a múlt század elejéről: katolikus templom egy kis dunántúli faluban. Persze a csöppség nem tudja ezt, a szavak többséget nem is érti. Hogyan is érthetné, kicsi még, néhány hete született. Azt érzi csak, hogy hideg van. Fázik az orra.

A szentmise hangjai lassan elhalkulnak, a távozó gyülekezet helyét átveszi az ünnepre érkező rokonság. Ünnep ez: egy kisgyermeket ma keresztelnek.

A színes ablakokon szórt fény világít be, ahogyan az idős pap hozzálát a szertartáshoz. Nem először csinálja ezt, hosszú pályája alatt több száz gyermeket keresztelt már meg, több tucat esküvőt vezetett már le, és persze számolatlanul sok temetést. Többet, mint az előző kettőből összesen. Rutinszerű mozdulatokkal, komótosan halad előre, beszédében néha latin szavak keverednek a magyar szöveg közé. Körben áll az ünneplő rokonság: többen is lehetnének - igaz kevesebben is.

Amikor az atya a rítusban a keresztvíz öntéséhez ér, az eddig a szertartást csak ímmel-ámmal követők is odafigyelnek. Ihletett, szent pillanat: egy gyermek a közösségünkbe lép. És mintha forgatókönyv szerint így lett volna megírva, a nap ebben a pillanatban kisüt, és friss fénnyel árasztja el a keresztelőedény környékét. Fénye megcsillan a keresztvíz felszínén, de még inkább megcsillan a gyermek kicsi fején. Az nem sír, mint ahogy ilyenkor általában szoktak. Sőt! Mosolyog. Megérkezett közénk.

A falu a templom körül csöndes és békés, csak a távolból hallatszik halk énekszó:

"Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!"

Advent első vasárnapja van. Odakinn, a világban sorba gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. Az első: a hit.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: https://www.szekesfehervar.hu/_upload/images/news/52535/adventikoszoru01.jpg

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820

Izgalom és meghatottság, hetek óta feszült készülődés.

Könnyek. Kamaszosan eltakart örömkönnyek, folyamatosan mosolygó arcok. A búcsúzás szele, amit még igyekeznek elhessegetni.

Szalagavató.

Jó rájuk nézni. Fiatalok, előttük az élet. Vannak köztük céltudatosak és bizonytalanok, magabiztosak és önbizalomhiányosok, színpadra termettek és háttérben meghúzódók. Épp mint az élet, csak kicsiben.

Jó rájuk nézni. Négy-öt-hat év az életedből neked is nagy idő, nekik pedig... A gyermekkor vége, a kamaszodás, a felnőtté válás. Minden és mindenki folyamatosan változik, nagyon intenzív közeg, folyamatos a vibrálás. A szemed előtt válnak ijedt gyerekekből felnőtt férfiakká és nőkké. Ha jól csináltad a dolgod, akkor adtál nekik valamit. Persze tudást és képességeket is, de ami ennél még fontosabb: figyelmet, törődést, türelmet, szeretet. Egy picike darabot magadból, amit egy életre magukkal vihetnek.

Hihetlen dolog, hogy Te ezt így átélheted. Újra és újra átélheted. És ilyenkor elfelejted a rossz dolgokat, nem jut eszedbe a fizetés, a túlhajszoltság, a kiégés, a pályaelhagyás. Nem, ilyenkor nem. Csak érzed, ahogy töltődsz fel erővel, jókedvvel, szeretettel. Töltődsz fel élettel. És tudod, hogy csak miattuk érdemes. De miattuk, érdemes.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image:
https://www.thestar.com/amp/life/fashion_style/2013/05/23/history_of_the_prom.html

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820