Emlékszel, amikor karácsony előtt majdnem megöltél?

Én jöttem Fehérvár felől, hazafelé, te jöttél szemből, Fehérvár felé. Előztél.

Előztél, igaz dombnak felfele voltál, kanyar is jött – de neked nagyon fontos volt ott, akkor, azt a kamiont – vagy talán buszt? nem is figyeltem, abban a néhány másodpercben nem azzal voltam elfoglalva… - megelőzni.

Emlékszel? Ahogy hirtelen szemben feltűntem?

Emlékszel? Ahogy oldalra kaptam a kormányt?

Emlékszel az ijedt arcomra?

Időm nem volt, se arra, hogy dudáljak, se arra, hogy villantsak vagy integessek, se arra, hogy elküldjelek oda, ahova szerettelek volna… Mert abban a pillanatban azzal foglalkoztam, hogy elhárítsam a veszélyt, amit te okoztál. Hogy túléljem.

Emlékszel? Én félig az úttesten, félig mellette a kavicsos-füves részen, te szemből próbáltál minél közelebb húzódni ahhoz a nyamvadt kamionhoz, próbáltad összehúzni magad, hogy mindannyian elférjünk.

Emlékszel? Nagy szerencséd volt, hogy én voltam ott, és jól reagáltam. Nagy szerencséd volt, hogy nem öltél meg, vagy nem ölted meg magadat. Így karácsony előtt.

Emlékezz erre, emlékezz ezekkel a halállal cimboráló másodpercekre, amikor holnap, holnapután és azután elindulsz otthonról: elég egy kis hülyeséged és megölsz engem, megölöd magadat. És tönkreteszed a karácsonyt.

I.L.

#majdholnap #il365

A kép csak illusztráció, forrása/Source of the image: https://player.hu/auto-motor-2/35-olyan-eletveszelyes-elozes/ 

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820