Elmerengve nézte a gyertya lángját.

Mennyi emlék, mennyi élmény kapcsolódik egy ilyen pici lánghoz - még egy emberöltő alatt is. Álmok, remények, örömök - és persze viták, tragédiák, csalódások. Az élet minden lehetséges magassága és mélysége.

Elégedetlennek kellenne lennie? Modern mércével lehet hogy igen, mert amit a mai világ értéknek tart abból ő nem ért el semmit: nem lett gazdag, nem lett híres, nem lett sikeres... Csak élte az életét úgy ahogy tudta.

Emberi mércével, a régi mércével mérve viszont nem mondható sikertelennek az élete: akinek segítség kellett, annak segített; akinek jó szó hiányzott ahhoz beszélt; ha valaki elesett, felsegítette; ha valaki lemaradt, azt megvárta és úgy általában segített az embereknek. Rá szokták mondani: Jó ember volt.

Látszólag tehát nem ért el semmit, de mégis elért mindent. Mindent, amit emberileg lehetett. Cserébe sokszor nem kapott mást: csak lenézést, megvetést, gúnyt és kinevetést. Az élettől sokszor nem azt kapta vissza, amit várt, amit érdemelt volna. De az élet nem kívánságműsor - és ő ezt már nagyon jól tudta.

Nemrég lett nyolcvan éves, ez lesz a nyolcadik karácsonya egyedül. Egyedül. Igen egyedül maradt, az oly nagyon vágyott gyermekáldás nem jött el, bármennyire is akarták. A férje idős korára mogorva lett, nehezen elviselhető - de mégis szeretettel ápolta egészen élete végéig. És azóta egyedül élt.

Egyedül? Nem, mégsem volt egyedül. Ott volt benne a szeretet. Ez a mindenkor, mindenre kiáradni kész érzés, az egyetlen dolog, ami újra és újra jobbá teheti a világot. És ezt Tőle kapta. Kisgyerek korától egészen mostanáig. A közösségébe fogadták, meséltek neki, majd tanult róla. Végül felnőtt és egyesült vele: a testét ette és a vérét itta. Együtt élték le az életét: ott volt mellette minden fontos pillanatban. Sírtak, ha sírni kellett és kacagtak, ha örülni. Nyolcvan éven át.

És ő most újra itt ül, a pici lángot nézi. És várja, hogy megszülessen: újra megszülessen. És felnőjön és tanítson és segítsen minket születésünktől halálunk percéig, hogy megváltson minket életünk minden napján. A negyedik gyertya: a velünk élő szeretet.

"Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus: visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!"

Advent negyedik vasárnapja van. Odakinn, a világban sorba gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. A negyedik: a szeretet.

I.L.


#advent #majdholnap #il365

További adventi bejegyzéseim: https://majdholnapblog.blog.hu/tags/advent

A kép forrása/Source of the image: https://delhir.info/wp-content/uploads/2018/12/adventi.jpg

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820