Az ihlet. Ó, az ihlet! Jön, megy, elszáll... Hogy miért nem írok? Már megint miért nem? Több mint egy hónapja? Miért nem? Mindig van valami. Valami fontos vagy épp jelentéktelen, valami sürgős vagy épp ráérős, valami fárasztó vagy épp kikapcsoló... Valami, ami elvonja a figyelmet. Valami,…

    30 ezüst volt az áruló bére. 30 ezüst érte, aki az örökkévalóság lehetőségét hozta el nekünk, aki önként áldozta fel magát értünk, emberekért. 30 ezüst.   Téged árultak már el?   Te árultál már el valakit? Valakit, aki bízott benned, valakit, aki bármit megtett volna érted? Aki neked…

    Különös ez a március 15. Sosem volt még ilyen, és reméljük sosem lesz többé. Egy világszintű járvány árnyékában élünk, figyeljük a híreket, készülünk az otthonról oktatásra és a várható további intézkedésekre. Közben reménykedünk, hogy nem leszünk betegek – és hogy a szeretteink, főleg az…

    Tudom, tudom. Már unod az egészet. Mindenhonnan ez jön, a csapból is ez folyik, te pedig nem érted, hogyan lehet ennyire túlreagálni valamit. De nem tudsz mit tenni, az iskolából már hazaküldtek. Unatkozol. Tudom. Mosolyogsz a pánikban vásárlókon, egy kézlegyintéssel elutasítod anyád és…

A hódok tiltakoznak! A hódok tiltakoznak! Mint egy könnyed, frissítő fuvallat, úgy szállt a hír erdőszerte mindenfelé. A hódok tiltakoznak! Talán mégsem veszett el még minden, talán mégsem tűnt el végérvényesen az egészséges önvédelem belőlük. - Hallottad Henrik, hallottad? - kérdezte az idős,…

  Ott ült a félhomályban. A szobába szűrten bevilágító nap fénye csak néhol világította meg az arcát. A foteljában ült és gondolkodott. Régi, bőrből készült fotel volt – az a fajta, amibe úgy igazán bele tud süppedni az ember, amiben úgy igazán el lehet lazulni egy hosszú, fárasztó nap után. Most…

    - Hova megyünk édesapám? - Dolgozni? És hova? - Tudja a fene. Talán Oroszországba. - Oroszországba? Miért? - Mert ők nyerték a háborút. - És nekünk ehhez mi közünk? - A nevünk. Túl németes. - De mi nem vagyok németek! - Tudom lányom. De azért mennünk kell. Valakinek mennie kell,…

    Csendben nézték a gyertyát. Nem hitték el. Ő, mindannyiuk teremtője és atyja, Ő nem halhat meg. Nem halhatott meg. A gyertya lángja csendesen imbolygott, a sötétben épphogy megvilágítva a körülötte állókat. Csupa ismerős arc. Mirr-Murr most nem szaladgál ide-oda, most nem kérdez, a Nagy…

Nagy volt a felfordulás a hódok várában. - Ezt egyszerűen nem tehetik meg! Tiltakozni kell minden fórumon! - mondta egy fiatalabb, még igen lelkes hód. - De megtehetik, hidd el - csitította egy idősebb, már sokat látott egyed. - Megtehetik. - Akkor majd fellépünk ellene! Nem hajtjuk végre ezeket…

  Álmosan induló reggel. Minden szürke és ködös: csak nézek ki kómásan a fejemből. A fülesben az agyonhallgatott reggeli zenéim: rohadtul unom már őket, de lusta vagyok újakat keresni... Az agyam is tompa: a fogaskerekek lassan, nagyon lassan kezdenek csak el forogni. Csütörtök van, mindjárt…