- Géza, Géza! Ébredj! Szörnyű álmot láttam! A népünk maradéka – talán ha kétszázezren lehettek – állt egy nagy folyam partján, egy nagy városban. Éjszaka volt, csak a fáklyák fénye világította be az eget. Egyszer csak azokat is eloltották, és elsötétült minden. A nép az eget kémlelte, mintha…

  Ivanics László: Kor. Repetál.   Búra alatt búgó bűz, Csínján csíkozott hajak Csúf címeket címezve egymásnak Dísz és díj nélkül felkiáltanak.   A csűrben dús dúc alatt Magányos szél hideg csendben fúj. Fát gyűjt egy gyík, majd gúzsba köti lassan Híg húsával gúnyos, gyilkos lángot…

    „Hull a szilva a fáról,  most jövök a tanyáról…”   - Hallja kend! Rázza mán’ meg azt a fát jobban! - Rázom én, rázom. De már csak ennyire megy! - Megy az jobban is, csak akarni kell! - Én ne akarnám, Bözsi? Én, ne?   Huncut tekintetek, szeretettel teli, széles mosolyok. Két jókedélyű,…

  - Asszonyom, asszonyom! - Ne haragudjon, ne zavarjon, épp telefonon beszélek! Bocsánat szívem, csak valami fickó szólítgat, nem tudom, mit akarhat. - De asszonyom, mégis! A gyerek! - Várj, tartsd egy kicsit! A gyerek? Mi van a gyerekkel? - Nagyon magasra mászott fel, nem fog onnan…

    „Mikor jönnek vajon vissza? Nem olyan régen mentek csak el, de nekem már ez is nagyon soknak tűnik. Bár itt elég kedvesek velem, mindenki simogat, dögönyöz és olyan nagyon csillog a szemük. Furcsák. Jobb lenne otthon. A gazdi biztos mindjárt visszajön, máskor is hagyott már itt-ott néhány…

    Csak ült és gondolkodott. Újra és újra nekifutott ugyan a mondandójának, de előtte a képernyőn még mindig egy üres lap előtt villogott a kurzor. Türelmetlenül, néha kicsit lassabban, néha úgy tetszett, hogy a korábbiakhoz képest szaporán. A nyitott ablakon keresztül friss fuvallatot szökött…

    Nem merek. Jajj nem merek! Mi a baj, kicsi lány? Megkezdődött! És nagyon félek… Mi kezdődött meg? A születés. Legalábbis így mondta a kedves hang, akit minden nap hallottam. Tudod, már meséltem róla: Ő, aki mindig beszélt hozzám, mesélt nekem, énekelt… Ő akkor biztos ANYA lesz. ANYA?…

    Tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy meghalok.   Hirtelen riadtam fel az ágyamban, álom és ébrenlét szűk mezsgyéjén. Mozdulni nem tudtam, miközben egy kicsi fényes pontot láttam a szekrény tetején. Belenéztem – és éreztem, hogy vége. Pánikba estem, a mellkasom szorított, ziháltam. Úgy…

    Egy nagyon féltett kincset találtam most nektek, egy verset 16 évvel ezelőttről.  Mondanám, hogy nem  aktuális a témája – de mindannyian sejtjük/tudjuk, hogy ez nem  így van.   Ivanics László: Pesszimizmus   Ezernyi óhaj, ezernyi dobbanás, ezernyi sóhaj, ezernyi lobbanás. Hányszor…

    Te Mikikém, van itt egy srác. Olyan íróféle. Egy cimborám kisfia. Bemutathatom Neked? Persze, küldd át az írásait Gyula, megnézem. Jaj nem, nem erre gondoltam. Meg kellene jelentetni a szövegeit a lapban. Megjelentetni? Hova gondolsz, még csak nem is olvastam! Küldd át, és ha jó, akkor…