(Saját kép, újraközlése engedélyhez kötött!)

’Itt van az ősz, itt van újra

S szép, mint mindig, énnekem…”

Szüretelünk. Szedjük a szőlőt rendületlen, mint minden évben. Szüretelünk. Időközben kevesebben lettünk, hiszen voltak, akik elmentek. De időközben többen is lettünk, mert vannak, akik megjöttek. Szeptember van, szedjük a szőlőt. Mindegy milyen a termés: jobb évek és rosszabb évek, egyszer roskadó kamra, máskor csak néhány vödör. Tényleg mindegy. A lényeg, hogy szedjük: évről-évre rendületlen. Együtt vagyunk, együtt, közösen. Itt még láthatatlan kezek, ott régi, ködbe vesző ujjak: szőlőtőke múlt, jelen és jövő mezsgyéjén. Valaki egyszer ültette, valaki gondozza, valaki egyszer talán majd kivágja. De ha esze lesz: újat ültet, újat telepít. Öt év? Tíz év? Száz év? Hányan leszünk? Kik lesznek itt? Egyre megy. A lényeg, hogy aki itt lesz, az élje meg együtt a szüretet. Az életet, a közösen töltött időt: Isten ajándékát.

I. L.

#majdholnap #il365

A poszthoz ajánlott zene: https://www.youtube.com/watch?v=AIGGVIkcyWU

Petőfi örökérvényű és megunhatatlan verse: https://blog.poet.hu/MKKlaramagyarversek/petofi-sandor:-itt-van-az-osz-itt-van-ujra

A kép forrása: saját kép, másolása és újraközlése engedélyhez kötött!

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820