Szokása szerint lenn matatott a garázsban, amikor az egyik szekrényben megtalálta édesapja cigarettásdobozát. A doboz! – gondolta. Egy viharvert apró fadoboz a nagyobbik oldalán Marlboro feliratú réztáblával, a többi részen pedig hihetetlenül részletgazdag fafaragással. Ő készítette, amikor… De erről sosem beszéltek.

Mennyit nézte, amikor apjával dolgoztak itt lenn! Illetve csak az apja dolgozott, ő játszott körülötte. Persze mindig úgy indult, hogy ő most segíteni fog, de bármit is csináltak (legyen szó köszörülésről, diótörésről, kisebb gépek szereléséről vagy szilvaválogatásról), néhány perc múlva ő úgyis megunta. Ilyenkor apja elmosolyodott, megsimogatta a fejét – és hagyta, hogy a kisfia valamilyen más foglalatosság után nézzen. Az egyik ilyen kedvenc időtöltése a nézelődés volt. Csendesen szemlélte, vagyis inkább az összes apró részletre kiterjedően megfigyelte apja minden tevékenységét – legyen szó bármiről. Amikor ezt megunta, akkor tekintetét végigjáratta a műhely polcain, gondosan egytől-egyig végignézve a már ezerszer megcsodált tárgyakat. Kíváncsi szemei végül szinte mindig az ajtó melletti polc baloldalán lévő fadobozon kötöttek ki, a titokzatos fadobozon, aminek faragásáról nem volt szabad kérdeznie.

És most itt volt előtte. Szürke ugyan a rárakódott portól, a faragások itt-ott kopottak és töredezettek, de mégis, az a doboz. Ahogy kinyitotta, meglepődve vette észre a benne levő cigarettákat. Nocsak, ezeket még ő sodorta -  villant át az agyán a gondolat, ami érthető módon lázba hozta. Valami, amit még ő készített! Igaz, hogy csak néhány cigaretta volt, de mégis… Valószínűleg ugyanitt ült, ugyanígy görnyedt az asztal fölé, és gondolataiban elmélyedve sodorta a cigiket - egyiket a másik után.

El kellene szívni egyet! – gondolta. De hiszen ő is emiatt halt meg, nem bírt leállni ezekkel a vackokkal: a cigarettával, a kávéval, a röviddel -  és addig hajszolta magát, amíg el nem vitte a szíve. Szinte mindig dolgozott, ha nem a gyárban, akkor itthon, a telken vagy a nagyiéknál – az életét semmi más nem tette ki, csak a családjáért való munka, a másokról való gondoskodás. Régi vágású férfi volt, aki a szeretteiért mindenre hajlandó – még ha az ő egészsége erre rá is megy.

Rá kellene gyújtani! Tizenhat évének minden tapasztalata és bölcsessége ellentmondott ennek. Büdös, drága, egészségtelen és rákkeltő – hallotta, tanulta, tudta.

Lassan kivett egy szálat a dobozból. De hiszen én utálom a dohányt és a dohányosokat! Hányszor mondtam a Józsinak is az osztályból, hogy ez fogja egyszer a sírba vinni. De őt nem zavarja, minden szünetben kioson az udvarra, és a bokrok takarásában elszív egyet. A lányok hogy odavannak érte! De akkor is marhaság.

Végignyalta az oldalát és a szájához emelte – épp úgy, ahogy apjától ezerszer látta. Hülyeség – gondolta, mégis valamilyen megfoghatatlan izgalom járta át a testét. Beleborzongott.

Ő is itt ült, amikor töltötte! Lassan kivette az öngyújtót a dobozból. Megpróbálta, működött.

Ő sodorta. Ő, aki mindig, mindent megtett értünk – gondolta, és lassan a cigi végéhez emelte a gyújtót.

Ő mindig tudta, mit kell tenni, mit hogy kell megszerelni. Villant a láng, és egy kicsi piros parázs jelent meg a cigaretta végén.

Tudta, és megtette. Igazi férfi volt, vigyázott rám és vigyázott anyuékra. Lassan beleszívott, érezte, ahogy a füst fokozatosan szétáradt a szájában, aztán megindult lefelé a torkán.

Itt ült… Többet már soha… A füst leért a tüdejébe, ő pedig könnyezni kezdett. Köhögött és könnyezett.

Itt ült, és ugyanígy szívta. Férfi volt. Az apám volt. Úgy kell tennem, ahogy ő.

Bólintott egyet nagy komolyan, és mélyet szívott a cigaretta füstjéből. Most nem törődött a köhögési rohammal, szinte hősiesen gyűrte le azt, majd megkönnyebbülve fújta ki a füstöt.  

Férfi volt, igaza férfi! Érezte ereiben az erőt, érezte, ahogy lénye lassan egyesül egy homályos, régi ködképpel. Már ő volt ő. Nem volt többé kétség: átvette a helyét. Férfi lett. Egy műhely, egy fadoboz és néhány cigaretta: néha így válnak felnőtté a tizenhat évesek.

I.L.

#majdholnap  #il365

A kép forrása/Source of the image: https://galeriasavaria.hu/termekek/reszletek/otthon-haztartas-kellekei/2412257/Faragott-fadoboz/

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820