„If blood will flow when flesh and steel are one
Drying in the colour of the evening sun
Tomorrow's rain will wash the stains away
But something in our minds will always stay"
Mit? Mikor? Miért? Minek? Kinek?
„Mikor szombat este táncol, fejre áll az egész világ,
Mikor szombat este táncol,
Travoltának érzi magát..."
Hol vagytok már szombat esték? Régi idők! Régi rokonok? Régi barátok!
„Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!"
„És mond honfi! Mit ér epedő kebel -e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?!"
Gyere álom, Te „enyhet adó". „Hol késel az éji homályban?"
Hol? Merre? Honnan? Hová?
„Kisterenye fölött, vezet egy alagút..."
Szóljon a nóta, zengjenek a fanfárok, dübörögjenek a dobok, üvöltsön a basszus! Basszus! Hát megtörtént!
„Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..."
Őrmester utca - RAFC meccsre és vissza! Rottweiler, bőrkabát, papa bicskája, Aranykupa! James és a billiárd! Szia Lacika!
„Három mázsa fédervejsz, kisangyalom..."
Papa 80, 90 - 100 az nem lett - de sebaj, egyszer élünk! Egyszer éltünk!
Akkora a fejed, mint egy középkori szobornak! Bizony. És nem fogok cseresznyét szedni. Nyaralni jöttem. De Te már tudod papa: Így múlik el a világ dicsősége.
(Ezt most csak én értem, de azért jó. Így jó.)
Kell, hogy értelme legyen?
Túl negyvenen, túl az üveghegyen, túl a zeniten, már nem onnan, hanem innen?
„Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen!..."
Posztmodern picsogás. De vajon mi jön a posztmodern után?
Nem, nem vagyok berúgva. Benyomva, beállva, beb... (Ezt azért màr mégse kellene! „Lackó! Szétrepedt a zacskó!" – „Lackó csak állt, és nagyon-nagyon piros volt mind a két füle.")
Be. Jó kis igekötő! Eddig még be, most már ki. Ki? Hát én.
Mindjárt négy Kendényi. Ősszel nyolc Mersényi. Öregszik, öregszünk...
„Én ott leszek, Mikor feladnád, Amikor a fejedet lehajtanád..."
Ott leszek? Vagy inkább ő, amikor én? Mindegy is. Valaki lesz valahol.
...
„Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el..."
Gabika, vigyázz magadra!
„Van -e még szó, amit mondani kell?"
Te is drága, ne hagyd, hogy túldobogjon!
„Van -e még szó, kimondható?"
Vajon nem is akart eljönni?
„Ha megkérdeznéd. Csak annyit mondanék:"
Nem is tudom. Mit? És hogyan, hogy megértsd?
„Köszönöm azt, hogy itt voltál velem..."
Köszi anya, köszi apa. Mindent!
„Csak ennyi volt, az életem..."
Biztosítási kötvények a fiókban, a dugipénzt - ha egyszer eljön az ideje - keresd egy kicsit.
„Csak ennyi volt, és nincs tovább:..
Egy jó árnyékosat, déli fekvésűt.
„Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék:"
Persze, minden rendben. Mindjárt otthon vagyok.
"Ha még egyszer láthatnám,
Azt amit egyszer láttam már,
Kérlek újra: segíts nekem!
Ha még egyszer itt lennél,
Simogatnál, mint a szél:
Nélküled, nem érezhetem!
...
"A modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek."
"Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak. Minden hatszögböl láthatók lefelé és felfelé az emeletek, sehol sincs végük. A galériák beosztása egyforma. Kettőt kivéve minden oldalon öt - összesen húsz - hosszú polc takarja a falakat a földtől a mennyezetig: magasságuk alig haladja meg egy átlagos könyvtáros magasságát. Az egyik szabad falrész keskeny előtérbe nyílik, az előtér pedig egy másik, az előzőhöz és a többihez hasonló galériába. Az előtértől jobbra és balra egy-egy parányi helyiség van. Egyikben állva lehet aludni, a másikban szükségét végezheti az ember. Itt kanyarog a csigalépcső a távoli mélység és távoli magasság felé. Az előtérben tükör áll, amely híven kettőzi mindazt, ami előtte van. A tükör létéből az emberek arra következtetnek, hogy a Könyvtár nem végtelen - ha valóban az volna, minek e csalóka kettőzés? -, magam azonban inkább arról álmodozom, hogy a finoman csiszolt felületek a végtelent sejtetik-igérik..."
"Ennyi mára elég lesz, gyerekeim - mondta, és már ott se volt. Sokan utána futottak, de az utcán nem volt senki. Senki.
És Lackó szépen hazament a borssal."
