https://www.youtube.com/watch?v=VUhw1r-x0cM

Tizenhárman. Tizenhárman, akik nem futottak el, nem bujdostak, nem menekültek. Büszkén  vállalták a sorsukat, büszkén tűrték a rájuk kiszabott, meg nem érdemelt büntetést. Nem szitkozódtak, nem alázkodtak meg, nem könyörögtek – emelt fővel, férfiként néztek szembe a végzetükkel. Tizenhárom férfi. És persze még százak előttük és utánuk: az 1849-es megtorlás, a Haynau- (és persze a Ferenc József-) féle vérengzés áldozatai.

Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy neki ez a kedvenc nemzeti ünnepe: olyan esemény, amit még a politika sem tud kikezdeni, nem tud felhasználni. A legtisztább és legegyértelműbb üzenetű mind közül: emberek, akik feláldozzák életüket azért, amiben hisznek. Emberként, férfiként, magyarként. Mert bár lehet, hogy nem mindannyian voltak születés, nyelv vagy nemzetiség szerint magyarok, de azon a napon végérvényesen azok lettek: magyar hősökké váltak.

Dicsőség a hősöknek!

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

I.L.

#majdholnap #il365

A kép forrása/Source of the image: Thorma János: Aradi vértanú

A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820