Derengő fénnyel ébred a hajnal, ahogy lábaim megteszik az újabb és újabb métereket. Régi utcák porát koptatom, utcákét, amelyek az enyémek. Ahol felnőttem. Oda jártam iskolába, a következőnél tanultam biciklizni – mekkorát estem, amikor azt hittem, hogy már megy! Kettővel lejjebb laktak a barátomék. Mennyit játszottunk! Milyen boldogok voltunk! Ha jobbra bekanyarodok, ott van a park. A park, régi játékok, focizások, szerelmek és késő esti sörözések helyszíne. A park, ezernyi titok tudója és néma megtartója. Kopott padok és kopott emlékek.
Kicsit tovább, mögötte a szánkódomb – vagyis inkább utca. Télen itt az autóknak esélye sem volt feljutni – de nem is próbálkoztak. Kisgyerekek és szüleik tucatjai csúsztak újra és újra le a meredek, havas utcán. A hideg csípi az arcom, a hópelyhek az arcomba csapnak. Boldog vagyok. Akkor még voltak telek, akkor még voltak havak. Akkor még… Képes voltam egész este, tízpercenként kimenni a bejárati ajtóhoz, és az utcai lámpa fényében figyelni, hogy esik –e még a hó. És drukkolni, hogy essen. Hogy sok essen.
Tőlünk két utcányira volt egy kocsma, ahova a piacra menve mindig betértünk. Nekem egy csoki és egy üdítő, apának egy sör – és kerek volt a világ. Persze anyának nem mondtuk el. A kettőnk titka volt. Aztán az út a piachoz: régen hévsínek, ma már divatos színes kövekből kirakott sétány. Sok minden változott – de a fák… Azok megmaradtak. Igazi békebeli piac, régi asztalokkal, sárga hullámos tetővel. A bejáratnál egy sütöde, mögötte szürke, bádogasztalos talpon álló. Szombaton, ha jöttünk a piacra és elfáradtunk, akkor jöttünk ide. A piacon benn? Színes kavalkád, rengeteg ember és állandó zsivaj. Szerettem. Ijesztő is volt, de mellette jó volt apuhoz és anyuhoz bújni. Biztonságban lenni.
Régi utcák porát koptatja a lábam. Utcákat, ahonnan eljöttem, amelyek rég nem úgy néznek már ki – de amiknek mégis minden centiméterére emlékszem. Amik mindig is az enyémek lesznek. Örökké az enyémek.
I.L.
#majdholnap #il365
A kép forrása: https://mapio.net/s/61964690/
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
