Olvasom a hírt, miszerint az olaszliszkai lincselés újabb elkövetője szabadult a börtönből tegnap. Gyilkosunknak (akinek személyiségi jogait tiszteletben tartva csak a monogramját lenne szabad leírni…) a rá kiszabott 17 év helyett csupán szűk tizenhármat kellett leülnie. Kifogástalan magaviselete és börtönbeli 53 jutalma (!) miatt négy évvel megrövidítik a büntetését. Négy évvel. Egy gyilkosnak. Arról most ne beszéljünk, hogy miért volt már maga az ítélet is felháborító - egyesek szerint ennyit ér egy brutálisan, a gyerekei szeme láttára agyonvert tanárember élete Magyarországon. De az, hogy a tettesnek még a jogerősen kiszabott 17 évet se kelljen leülnie… Az nonszensz. Jó magaviselet? Az áldozatnak is jó volt a magaviselete – ő nem élhetne még négy évet? Ja, hogy ez nem megoldható? A gyilkosság nem visszacsinálható? Akkor a büntetés se legyen az!
A mai, szép új világban amúgy is kissé átestünk a ló túloldalára, és a bűnözőknek túlzottan jó dolguk van. Ha kiírják a teljes nevét körözéskor, miután elfogták, már csak rövidítve olvasható. Ez még rendben is lenne, hiszen mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. De ha valakiről kiderült, hogy bűnös – és igen, megtette amivel vádolták, miért nem lehet kiírni a teljes nevét? Személyiségi jogok? Akkor az áldozat neve (főleg, ha „felkapott” ügyről beszélünk) miért szerepel mindenhol? Neki nincsenek jogai? Nincs ebben valami mérhetetlen kettősség?
Jóemberünk és családja nem fizette még meg a kártérítést az áldozatának – nyilván egy ideig még nem is fogja. De időközben sikerrel perelte a magyar államot a rossz tartási körülményei miatt – például "méltatlannak tartotta" a börtönben az illemhely állapotát, a meleg víz hiányát és a szellőztetés elmaradását. És ezért megítéltek neki 5 millió forint kártérítést. Értitek? Értik? A mi pénzünkből kifizetünk 5 millió forintot egy rabnak, aki rosszul érzi magát a börtönben? Az áldozata nem érzi rosszul magát? Ja tényleg, ő már nem él… (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az összeget elutalták ugyan, de a végrehajtó végül a család számlájára emelte át az összeget.)
Mégis mi lenne szerintem a megoldás? Egyrészt bizonyos bűncselekmények esetén felejtsük el a büntetés elengedését! Pedofília, nemi erőszak, gyilkosság – zéró tolerancia. Megkapta, ülje le! Tudom sokan most avval érvelnek, hogy kevés a férőhely, telítettek a börtönök. Ez kétségtelen. Tessék akkor újakat építeni! A meglévőket bővíteni! A wellness börtönöket pedig megszüntetni! Pihenés egész nap? Könnyű fizikai munka, kis kondizás, olvasgatás? Nem, nem, nem. Tessék kemény fizikai munkát adni nekik. Menjenek követ fejteni és hordani, árkot ásni, töltést magasítani, vasúti síneket fektetni. Napi 10-12 órában. Termelje meg mindenki a fogvatartása árát! A kisebb vétket elkövetők műveljenek földet, tartsanak állatot, készítsék el a ruháikat és az életükhöz szükséges alapvető tárgyakat. Önfenntartó börtönöket, minél előbb!
Én nem vagyok híve a halálbüntetésnek: Életet csak Isten adhat – és Isten vehet el. De annak igen, hogy aki ilyen súlyú bűnt követett el, az igenis minden nap szembesüljön tette következményeivel! Minden reggel és minden este, munka előtt és munka után mutassák meg neki az áldozata(i) fotóját – emlékezzen, hogy mit követett el! Égjen bele az agyába, lássa mindig, mindenkor és mindenhol! Tudatosuljon mit tett, hogy tiszta szívvel tudja egyszer megbánni, és esetleg elnyerni az áldozat/hozzátartozók/társadalom bocsánatát. Már akinél ez egyáltalán lehetséges.
I. L.
#majdholnap #il365
A kép forrása: https://kadarka.net/wp-content/uploads/2016/09/borton.jpg
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
