Rá kell néznem. Már vagy tíz perce nem néztem meg. Lehet, hogy azóta válaszoltak. Vagy rám írtak. Vagy megböktek. Meg különben is, rá kell néznem. „Mi jár a fejedben?”
Lehet, hogy függő vagyok? Á, marhaság. Egyszerűen megnyugtat, ha tudom, hogy ott van a zsebemben. Bármikor hozzáérhetek, bármikor megnyithatom az alkalmazást és ellenőrizhetem, hogy minden rendben van –e. Kell, hogy egész nap velem legyen. Reggel, miután felébredtem (ébresztés két, néha három szundival), egyből csekkolom, mi történt az éjjel. Aztán reggeli közben híreket olvasok, vagy épp cicás videókat nézek – ez olyan, mint régen az újságolvasás. Csak sokkal jobb. Aztán a kávé után – irány a vécé. Hogy oda is viszem –e? Természetesen. Miért, mit olvassak közben? A légfrissítők leírásait?
Napközben a zsebemben. Néha, ha nagyon hiányzik, megnyitom. Miért? Csak mert kell. Egy furcsa, meleg, bizsergető kíváncsiság van bennem. Hiányzik, rá kell néznem. Nem, nem lehet. Kell. Megnézem és megnyugszom. Ha fontos munkám van, igyekszem nem leragadni, csak átpörgetem az üzenőfalat. Ha kevésbé fontos? Akkor ráérek. Van, hogy fél óra is elmegy. Jól esik nézegetni. Mint egy oázis a sivatag közepén. Körül mindenhol homok, szárazság, fullasztó meleg, perzselő napsütés – itt pedig? Pálmafák, elképzelhetetlenül kék vízű medence, hűsítő koktélok – mámoros illúziók.
Mikor hazaértem? Kis beszélgetés a családdal, de már várom az estét. Azt a két-három órát, amikor lefekvés előtt nyugodtan lehetek, amikor senki nem zavar. Csak én és a telefonom. Vacsora közben még szólunk ugyan egymáshoz, mindenki megmutat egy-egy érdekesebb cikket, poént, képet vagy mémet a másiknak. Együtt vagyunk, mindenki a telefonját nyomkodja: közösen netezünk. Elképzelni sem tudok jobb családi programot! Aztán végül mindenki elvonul a kis kuckójába (Jóból is megárt a sok, nem kell állandóan együtt lennünk...), én pedig nyugodtan fedezhetem fel a világháló minden rejtett zugát. Lenne ugyan dolgom, de az ráér holnap. Majd holnap megcsinálom. Addig is: végtelen tartalom, végtelen lehetőség – és én döntöm el, hogy merre megyek. Ez a szabadság, a döntés szabadsága. Az igazi szabadság.
Szóval miért is lennék én függő?
I. L.
Tetszett az írás? Te is ilyen vagy? Oszd meg! Ráismertél valamelyik rokonodra, barátodra, ismerősödre? Jelöld meg őt kommentben!
#majdholnap #il365
A kép forrása: https://fortune.com/2017/05/22/facebook-censorship-transparency/
A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820
