- Ne tessék haragudni, de nem csináltam meg a feladatot.

- Miért?

- Elaludtam.

- Elaludtál? Édes fiam, ez nem mentség. Tessék beosztani a feladatot és időben elkezdeni! Ilyen hozzáállással semmire nem viszed majd az életben!

- …

(Most mit mondjak neki? Azt, hogy egész évben a belemet kihajtottam, annyi dolgom volt? Hogy most is három dolgot kell csinálnom párhuzamosan? Hogy tegnap is éjfél körül feküdtem le, de azt is úgy, hogy munka közben elaludtam? Meséljem el neki mi van itthon? Érveljek a családi körülményeimmel? A helyzettel, amibe belecsöppentem? Anyu egyedül maradt, reggeltől-estig dolgozik, miközben tizenhat évesen gyakorlatilag én látom el a kishúgomat és öcsémet? Hogy az én feladataim csak azután jöhetnek, miután ők lefeküdtek aludni? Hogy az iskolai dolgok úgy összetorlódtak megint, hogy mindenki a héten írat vagy feleltet? Hogy a csapatból is ki akarnak már rakni, mert nem tudok elmenni minden edzésre? Hogy sose látom a barátaimat, mert mindig valahova rohanok? Hogyha egyik feladattal kész vagyok, rögtön jön a másik – és sosincs pihenés? Hogy úgy érzem magam, mintha egy óriási présben lennék, ami folyamatosan nyom össze?  Hogy egyre többször érzem, hogy szorít a mellkasom és nem kapok levegőt? Én szeretnék mindent jól megcsinálni, mindenkinek megfelelni. Én szeretnék jó fiú lenni.)

- Mondj már valamit!

- Ne haragudjon tanárnő, többet nem fog előfordulni.

- Ez a duma! Mindig ez a duma! Elegem van már az ígérgetéseitekből! Gondolkodj el azon, miért vagy itt az iskolában! Nem csak a telefont kell nyomkodni, és a haverokkal lógni egész nap! Vannak kötelességeid is, és feladataid, amiket el kell végezned!

- Igen tanárnő, tudom. Sajnálom.

Nem tudhatod, mi van belül. Ne ítéld el, ne bántsd. Kérdezd.

I. L.

A kép forrása: https://www.astro24h.hu/app/uploads/2015/02/allas.jpg

 A projektről: https://majdholnapblog.blog.hu/2019/05/16/egy_ev_820