Bízott bennem. Bízott bennem, és én elárultam.

Nem emlékszem már, hogyan kerestem meg, hogy segítsen. De segített. Felkarolt, és az ő végtelen bizalmával, teljes mellszélességgel mellém állt.  Mellém állt, mindenben. Ötletet adott, vezetett, hagyott kiteljesedni. Bár akkor sem bíztam magamban, de mégis úgy éreztem: alkotok, valami újat hozok létre. Voltak terveim, céljaim, vágyaim. Akartam, hogy sikerüljön.

Mikor csúsztam félre? Mikor árultam el? Nem tudom. Egy ideig még vitt a lendület, egy ideig még újra meg újra elővettem  a régi terveket, forgattam a különféle munkákat, fejben ezerszer  kidolgoztam, mit hogyan fogok  csinálni. Aztán elmúlt.  Tudom képzavar, de bedarált az élet. A mindennapi hajtás, a mókuskerék, a köznevelés ideget és időt felőrlő rendszere. Amikor folyton csak szaladsz, de igazából sosem éred utol magad. És közben eltelik az élet.

Próbáltam mindenhol ott lenni – de közben igazából sehol nem voltam. Próbáltam mindenhol jó lenni – de igazából sehol nem voltam az. Mindenhol a maximumot nyújtani, forró lánggal égni, tenni másokért, a szerettekért, a közösségekért, a gyerekekért, az elvekért. Az életért. Nem sikerült. Nem sikerülhetett. Csak adtam, adtam és adtam. Vissza? Csak nagyon kevés érkezett…

Kimerültem.  Hűtlen lettem. Elsők között hozzá, de hűtlen lettem. A régi célok elmosódtak, a régi vágyak eltűntek, a régi lendület megszűnt. A megszokás, a hétköznapok, a rutin legyőzték őket. Többé nem kerestem, többé nem követtem. Szó nélkül, nyom nélkül tűntem el. Mintha nem is lettem volna. Vajon emlékszik még?

Köszönök mindent Tanár Úr! És köszönöm, hogy ma, ha nem is személyesen, nem is szándékosan, de újra szólt hozzám. És emlékeztetett sok mindenre, amit mára elfeledtem. És rádöbbentett arra, hogy mivé lettem.

Lehet még esélyem? Nem tudom. Úgy tartják, az ember bármikor változtathat, az ember bármikor megváltozhat. Csak egy elhatározás kell, csak egy döntés kell, csak egy kis lendület kell. Úgy érzem, ezt ma megkaptam. Még egyszer, talán utoljára, de neki szaladok. Meg fogom csinálni!  Meg kell csinálnom!

Te is így jártál, nem? Tudod, mire gondolok, tudod  miről beszélek, ugye? Akkor hajrá! Soha ne add fel! Sosincs késő: csak rajtad múlik, hogy tudsz -e változtatni! Emlékezz! Változtass! Cselekedj! Hajrá!

I. L.