Lélegzet-visszafojtva hallgattam, ahogy beszélt hozzánk. Senki nem tudott még rám így hatni, senki nem volt még, akinek elsőre elhittem volna minden szavát. De Ő… Ő más volt. Nem tudtuk még, mi lesz a végzete, nem sejtettük még, hogy néhány órával később milyen megpróbáltatásokkal kell majd…

    Tekerd, tekerd, tekerd!   Csak egy pillanatra kellene megállnom. Csak egy pillanatra! Odakinn az kedves, zöld színű rét.   Nincs megállás! Tekerd, tekerd, tekerd!   Csak egy pillanatra kellene megállnom. Egy kis pihenés, egy kis nyaralás.   Hogyne! Nélküled nem működik semmi! Tekerd,…

    Nem az a fontos, hogy én győzzek. Ez nem egy verseny, nem egy csata, nem egy háború. Az elmúlt néhány évben megtanultam, hogy van, amikor egyet hátra kell lépnem. Te győztél, én nyertem. Pár napig ugyan a sebeim nyalogatom – aztán rájövök: Hé, hiszen tényleg én nyertem! Amikor kellett,…

Figyelj, ez most nem fog menni. Nem? De hát meg sem próbálod? Próbáltam, de nem ment. Ültem felette, agyaltam, izzadtam – akartam nagyon, de nem ment. Kell egy kis nyugi. Egy kis levegő. Akkor pihenj, majd holnap folytatod. Biztos? Néha mindenkinek jár egy nap lazítás. Köszönöm. De mi lesz, ha…

    Elmélyült arccal játszik. Éppen most nem érdekli semmi más, csak a kamion, amit együtt építettünk legóból. Számára most ez a világ legérdekesebb és legfontosabb dolga: be tud vajon ott fordulni? Rá tudja tenni a következő szállítmány autót úgy, hogy az ne essen le a kanyarban? Nézem a kis…

      Ömlik az eső. Ömlik.   Fél órával ezelőtt kezdődött, azóta változatlan intenzitással zuhog az égi áldás. Ahogy a mondás is tartja: mintha dézsából öntenék. Mintha…   Mintha valaki megunta volna minden korhelységünk és lustaságunk, minden feleslegességünk és eltékozolt időnk, az egész…

    Gyönyörű volt, ahogy ott állt. A lemenő nap fénye még jobban kiemelte szinte tökéletes alakját, ahogy a jól megtermett szarvasbika lassan, szinte komótosan az itató felé vonult. Volt az alakjában valami nemes, valami fenséges. Tizenöt éves, kivételes példány volt. Testén ugyan már látszottak…

    Ivanics László: Látomás   Azt mondtad, ne tegyem. Megtettem. Azt mondtad, ne higgyem. Elhittem. Azt mondtad, ne kérdjem. Kérdeztem. Azt mondtad, ne féljem. Féltettem.   Azt kérted, ne halljam. Hallottam. Azt kérted, ne valljam. Vallottam. Azt kérted, ne bántsam. Bántottam. Azt…

      Derengő fénnyel ébred a hajnal, ahogy lábaim megteszik az újabb és újabb métereket. Régi utcák porát koptatom, utcákét, amelyek az enyémek. Ahol felnőttem. Oda jártam iskolába, a következőnél tanultam biciklizni – mekkorát estem, amikor azt hittem, hogy már megy! Kettővel lejjebb laktak a…

Ugyya    (Igaz történet alapján) Ösztönből cselekedett. Az anyamacska csak néhány percre hagyta ott a kicsinyeit: egy tarka és egy vörös kiscicát. Amikor kimászott az ablakon, a kandúr akkor surrant be a gazda lába mellett az ajtón. Egyből a szekrényhez ment – megnézni, hogy a nőstény ott van…