"(Sok szerencsét, és) sose hagyjon el benneteket a remény." Az ember azt gondolná, hogy az idézett szöveg második fele biztosan Szent Pál valamelyik leveléből való - miközben csak egy idézet Az éhezők viadala című, posztapokaliptikus sci-fiből/negatív utópiából. Ez is érzékelteti: a remény mint érzés nemcsak hogy egyidős az emberiséggel, de valószínűleg a távoli jövőben is velünk lesz.

Számomra a remény a hitnél is erősebb. A hit valami olyan, amit az ember nemcsak kétségek közt, nemcsak negatív időkben élhet meg - hanem bizony a jólétben, boldogságban, kényelemben élőknek is osztályrésze. Ezzel szemben a remény esetében ott a háttérben valamilyen veszély. Valami külső vagy belső fenyegetettség, valami rajtam kívül álló, általam nem feltétlenül megoldható, feloldható. Azt gondolom, hogy az emberek elsősorban ilyenkor reménykednek. Hinni könnyű, ha minden rendben - remélni nehéz, ha minden elveszett. Ezért érzem én a reményt erősebbnek.

Ugyanakkor mi, akik valamilyen felsőbb, transzcendens hatalomban hiszünk (legyen az Isten, Jahve, Allah stb.), mi az értelmünkkel tudjuk: egyedül a remény kevés lesz számunkra az üdvözüléshez. Ahhoz kell a mi akaratunk, döntésünk, meg nem alkuvásunk - és kell a hitünk is. Remény és hit - együtt, egységben.

Tegnapelőtt volt advent második vasárnapja. Advent a csodavárás időszaka, amikor az egész keresztény világ a fény, a végtelen isteni szeretet megszületését várja. Ennek második oszlopa bennünk a REMÉNY - a második meggyújtott gyertya jelentése adventi koszorúnkon.
 

Korábbi adventi bejegyzések: https://majdholnapblog.blog.hu/tags/advent 

A kép forrása: http://www.lelekpalya.hu/cikkek/lelekudito/advent-elso-vasarnapja/