Az égi futballpályán szokatlan nyüzsgés volt. Nyáron, egy unalmas szombat délután talán még sosem volt itt ennyi ember. Az egész déltájban kezdődött, amikor először csak néhányan jelentek meg és ültek le a lelátón, majd egyre többen és többen jöttek, hosszú tömött sorokban.

Mi van itt? – kérdezte a pálya gondnoka, miközben újabb és újabb szektorokat kellett megnyitnia az újonnan érkezőknek. A nézők többsége feszülten és izgatottan fészkelődött a székeken, jól láthatóan vártak valakit.

- Szerinted tényleg a pályához jön majd egyből?

- Hova máshova menne? Csak végig kell mennie a kötelező eljárásokon, hiszen tudod!

- Persze, persze, igazad van. Biztos rengeteg aláírást is ki kell osztania, amíg ideér!

- Elnézést, de mi történt? Kire vár itt mindenki? Maradona óta nem volt itt ekkora csődület! – kérdezte ekkor a még mindig semmit sem sejtő pályakarbantartó munkás.

- Uram, maga még nem tudja? Ma délelőtt meghalt, ma délelőtt elment…

A válasz második felét a kérdező már nem hallhatta, hiszen egyszerre hatalmas morajlás, majd üdvrivalgás hallatszódott a játékoskijáró felől. Itt van! Tényleg itt van -kiáltották egyre többen és többen! Addigra már sok tízezresre duzzadt az érdeklődők létszáma: tiszteletben megőszült édesapák és édesanyák, fiatalon eltávozott férfiak és nők, rengeteg volt játékos (legyen sokszoros válogatott vagy megye1-es műkedvelő) és edző, amatőrök és profik, rajongók és szakemberek szerették volna egy emberként látni a Legendát. Amikor pedig végre megérkezett: leírhatatlan volt a hatás. Sokan éljeneztek, kiabáltak, ugráltak, énekeltek: Törő, Kese, Andris! – zúgtak a kiáltások és rigmusok, zengett a Hajrá Újpest és a Ria, ria Hungária! Megint mások pedig könnyes szemmel bámulva maguk elé csak annyit tudtak mondani: el se hiszem, hogy ma újra láthatom a csodát. Aztán hirtelen csend lett.

Törő, mindenki Törője lassan sétált ki a pályára. Látszott, hogy kissé bizonytalanul mozog, hiszen az elmúlt években elszokott már attól, hogy segítség nélkül, egészséges testben sétáljon. A szenvedései ott lenn azonban véget értek, itt fenn pedig valami új kezdődött. Újra fiatal volt és újra egészséges – hiszen idefenn mindenki eldöntheti, milyen alakban létezik tovább. Tett egy-két óvatos bemelegítő mozdulatot, majd tétován körbenézett. Valami még hiányzott.

Kese! Ezt kapd ki! – zúgott a kiáltás, majd a pálya túlsó feléről, szinte a semmiből elemi erővel érkezett egy labda. Andris rögtön felismerte Beneferi hangját, és tudta: ahhoz, hogy ezt a labdát levegye, minden valamikori tudására szükség lesz! Felugrott, majd mellel elegánsan lekezelte a fekete-fehér bőrgolyót. Aztán dekázni, játszani, trükközni, kezdett a labdával – úgy, hogy akik eddig még ülve voltak, azok is felpattantak a helyükről! Ez ő, igen ez ő! És már csinálja! Már táncol!

Egy kisebb, lilamezes csoport pedig már el is kezdte énekelni:

„Az Újpest pályán, egy csillag ragyog.

Törőnek hívják a csillagot.

Az Újpest tábor kedvence Ő,

Előre Lilák! És táncolj Törő! Táncolj Törő!

Andris megállt, majd arcán csibészes mosollyal kiszólt a többieknek: no mi lesz gyerekek, nem játszunk? Rögtönzött mérkőzés vette kezdetét: az Újpest a magyar válogatott ellen! Az egyik oldalon ott volt Törőcsik, Szusza, Göröcs, Bene, Fekete, Lázár (edző: Baróti Lajos), a másik oldalon pedig Puskás, Albert, Kocsis, Varga, Czibor, Grosics (edző Sebes Gusztáv) – a sor pedig hosszan folytatható lenne, hiszen rengeteg ültek még ott és vártak arra, hogy ha csak egy percre is, de beszállhassanak a meccsbe.

Puhl Sándor, a játékvezető a sípjába fújt, és kezdetét vette a mérkőzés! A labdát rögtön a bal szélen Törőcsik kapta, aki egy testcsellel már el is fektette védőjét és lendületesen a kapu felé indult.  Táncol! Megint táncol!  A lila szektorban tomboló Újpest-szurkolók pedig újra rákezdtek egy klasszikus, sokszor énekelt dal kissé módosított változatára:

„Az égi pályán egy csillag ragyog,

Törőnek hívják a csillagot.

Az Újpest-tábor kedvence Ő,

Előre Lilák! És táncolj Törő! Táncolj Törő!

És ő csak táncolt, és táncolt – miközben idelenn egy ország feketébe borult...  Nyugodj békében Törő!

I.L.

(A kép forrása és Törő pályafutása: https://valogatott.blog.hu/2013/05/01/osztalynaplo_torocsik_andras_58_eves )