Modern eposzok.
Valahogy ez a gondolat jutott eszembe, amikor ma este újra megnéztem a Galaxis őrzői vol. 2 utolsó jelenetét – tudjátok, amikor Yondu régi barátai eljönnek tisztelegni a hős űrkalóz előtt. Eposzok, óriási volumenű történetek és hatalmas hősök, akiknek története meseszerű, valószínűtlen és hihetetlen - és akikre valamiért mégis szükségünk van.
Mi is volt az eposz meghatározása még középiskolában? Nagy terjedelmű elbeszélő költemény, amelyben nagy formátumú hősök istenektől/felsőbb lényektől támogatva az egész közösség sorsára nézve nagy tetteket visznek véghez – és ezáltal példaképpé válnak.
Adott tehát egy közösség, egy hős – és persze azok a bizonyos nagy tettek.
Harry Potter. Gyűrűk Ura. Marvel Moziuniverzum.
Grandiózus történetek, amelyekben a közösség léte mindannyiszor egy hajszálon múlik, egy kisebb csoporton vagy épp egy törékeny, apró lényen. Ha jobban belegondolunk, ezekben a történetekben ugyanaz ismétlődik meg, mint amit az emberiség a hősi történeteiben már évezredek óta mesél. A jó és a rossz örök harca játszódik le a szemünk előtt újra és újra, csak éppen a díszlet más… Végveszélybe kerül egy közösség, egy faj, egy bolygó vagy épp az egész univerzum – és csak néhány bátor hősön múlik, hogy győz –e a jó, és elbukik –e a gonosz. Épp, mint a régi hősi történetekben. A legkisebb fiú, a leggyengébb, a legesendőbb elindul – hogy végül győzzön. A kis varázsló, akit mindenki kinevet, az apró hobbit, akin mindenki szánakozik, a gyenge ember, akinek látszólag szemernyi esélye sincs. Elindulnak, vállalják a harcot, a megpróbáltatásokat, a szenvedést - és győznek. Erkölcsi érzékünk megnyugszik, a világ rendje helyre állt – legalábbis úgy, ahogy mi a világot el szeretnénk képzelni.
A mesékben (legalábbis a modern mesékben) mindig győz a jó. Ezt szeretjük, ezt igényeljük, ilyenkor katarzisban, boldogan és megelégedve csukjuk be a könyvet, jövünk ki a moziból vagy kapcsoljuk ki a tévét/számítógépet. Győztünk! A jó győzött! Persze tudtuk és sejtettük az elején, hogy így lesz, bíztunk a happy endben – és még ha el is bizonytalanodtunk néhol: a jó mégis diadalt aratott! Újra győzött!
Egy dolog aggaszt csupán ilyenkor: A mi világunkkal mi lesz? A valósággal, amiben élünk, mi lesz? Itt is győzni fog a jó? Újra és újra? Mindig? Vagy egyszer majd elbukunk? A kérdés adja magát – a válasz pedig (ez bármennyire is klisésnek hangzik is) csakis rajtunk múlik. Rajtunk, embereken. Le tudjuk győzni egyszer végleg a bennünk lévő rosszat? Győzhet –e végleg a jó? És ha győztünk, a veszély elmúltával újra kezdünk majd mindent elölről?
A mesékben, regényekben, filmekben – ezekben a modern eposzi történetekben mindig egyértelmű a válasz. Kívánom, hogy egyszer a mi világunkban is legyen az.
I.L.
(A kép forrása: galaktika.hu)
