„Ha még egyszer láthatnám…”
Az évek jönnek, mennek. Emberek jönnek, mennek. Semmi nem örök, minden folyamatosan változik. Középen pedig ott vagy Te. Te, aki akartad is, meg nem is a változást. Akit néha visszahúz a szíved régi helyekre, néha vissza szeretnél menni régi emberek mellé, néha újra belépnél régi ajtókon, néha újra megsimítanál régi arcokat…
De nem lehet.
Vagy csak felhívnád őket! Helló, mi van veled? Emlékszel még? Emlékszel, hogy akkor, ott, velem? Hogy hányszor? Hogy hogyan? Hogy miért? Emlékszel???
Ááááá, ez nem megy. Ez az érzés visszaadhatatlan, minden más csak szócséplés. Régi dalok, régi ízek, régi illatok, régi arcok. Mindet elvitte magával túszként az elmúló idő. Ők már múlt idő. És te még mindig létezel. Még létezel…
„A csend beszél tovább…”
I.L.
(A kép forrása: https://horizon-magazine.eu/article/deep-water.html )
