„Hull a szilva a fáról,  most jövök a tanyáról…”   - Hallja kend! Rázza mán’ meg azt a fát jobban! - Rázom én, rázom. De már csak ennyire megy! - Megy az jobban is, csak akarni kell! - Én ne akarnám, Bözsi? Én, ne?   Huncut tekintetek, szeretettel teli, széles mosolyok. Két jókedélyű,…

  - Asszonyom, asszonyom! - Ne haragudjon, ne zavarjon, épp telefonon beszélek! Bocsánat szívem, csak valami fickó szólítgat, nem tudom, mit akarhat. - De asszonyom, mégis! A gyerek! - Várj, tartsd egy kicsit! A gyerek? Mi van a gyerekkel? - Nagyon magasra mászott fel, nem fog onnan…

    „Mikor jönnek vajon vissza? Nem olyan régen mentek csak el, de nekem már ez is nagyon soknak tűnik. Bár itt elég kedvesek velem, mindenki simogat, dögönyöz és olyan nagyon csillog a szemük. Furcsák. Jobb lenne otthon. A gazdi biztos mindjárt visszajön, máskor is hagyott már itt-ott néhány…

    Csak ült és gondolkodott. Újra és újra nekifutott ugyan a mondandójának, de előtte a képernyőn még mindig egy üres lap előtt villogott a kurzor. Türelmetlenül, néha kicsit lassabban, néha úgy tetszett, hogy a korábbiakhoz képest szaporán. A nyitott ablakon keresztül friss fuvallatot szökött…