A repülő némán állt, a repülő hallgatott.

Hosszú évek óta nem mozdult már el, hosszú évek óta nem indította már senki el a motorját. A kéz, amely építette nem simította már meg többé a törzsét, nem merengett mellette hangosan a régi szép időkről. Elmúlt. 

Elmúlt a fiatalság, elmúlt az élet. 

Néha hallotta más gépek zúgását, néha megcsapta orrát egy közelben beindított motor benzingőze, néha a nyitva hagyott ajtón távoli mezők illatát hozta a szél. Olyankor megborzongott és megrohanták az emlékek.

- Apa, mi ez? - kérdezte a kisfiú 
- Tudod kisfiam, ez a papa repülője. 
- Gyönyörű szép - mondta, kezét végigsimítva a kopottas, piros festéken. 
- Egyszer repülhetek vele?
- Ha nagy leszel, és szeretnéd. És persze ha működni fog. 
- Működni fog. - mondta a kisfiú, a négyévesek csalhatatlan bizonyosságával. 

Működni fog. - rezzent össze halkan a kis repülő. Szinte ragyogott a boldogságtól, miközben elképzelte, milyen lesz. Látta újra maga alatt elsuhanni a tájat, hallotta a mellette szálló madarak hangját, érezte a motorjának semmihez nem hasonlító, kellemes zúgását - és azt, ahogy a menetszél az orrához csapódik. Gyönyörű érzés volt - egészen belefeledkezett. 

Észre se vette a garázs ajtaján besurranó szellőt, ami mint egy ismerős, meleg kéz, gyengéden végigsimította piros törzsét. 

Elmosolyodott. Működni fog.

I.L.
.
#il365 #majdholnap
.
(A kép forrása: http://sarkanyrepulo.hupont.hu/30/gyakori-kerdesek )