Ivanics László: Amikor vége lesz   Amikor vége lesz És nem lesz már, aki rád mosolyogna Nem lesz, aki várna rád zokogva Nem oszthatsz többé róla meg képeket Nem lesz többé, aki foghatná két kezed Nem nevethetsz majd vele mint azelőtt  Nem nézheted többé játszani vele őt Nem kérdezheted meg:…

  Ivanics László: Kor. Repetál.   Búra alatt búgó bűz, Csínján csíkozott hajak Csúf címeket címezve egymásnak Dísz és díj nélkül felkiáltanak.   A csűrben dús dúc alatt Magányos szél hideg csendben fúj. Fát gyűjt egy gyík, majd gúzsba köti lassan Híg húsával gúnyos, gyilkos lángot…

    Egy nagyon féltett kincset találtam most nektek, egy verset 16 évvel ezelőttről.  Mondanám, hogy nem  aktuális a témája – de mindannyian sejtjük/tudjuk, hogy ez nem  így van.   Ivanics László: Pesszimizmus   Ezernyi óhaj, ezernyi dobbanás, ezernyi sóhaj, ezernyi lobbanás. Hányszor…

    Ivanics László: Látomás   Azt mondtad, ne tegyem. Megtettem. Azt mondtad, ne higgyem. Elhittem. Azt mondtad, ne kérdjem. Kérdeztem. Azt mondtad, ne féljem. Féltettem.   Azt kérted, ne halljam. Hallottam. Azt kérted, ne valljam. Vallottam. Azt kérted, ne bántsam. Bántottam. Azt…

Ivanics László: Nőnapra   Ott voltál velem. Amikor a semmi és minden még nem léteztek, Puha és meleg folyadékban úsztam És hallgattam lélegzeted. Minden szívverésed apró csoda volt, Ahogy táplálta életem. Ott voltál velem.   Ott voltál velem. Mikor hirtelen éles fájdalom…