Én így emlékezem Trianon 100. évfordulójára.

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

A költő életútjának összefoglalója: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dsida_J...

A verset előadja Ivanics László.

Trianon századik évfordulójára úgy gondoltam, hogy megtanulom és elszavalom egyik kedvenc versemet, Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát. Nem vagyok színész, sem profi versmondó - az előadás hibái ellenére kérlek mégis fogadjátok/fogadják szeretettel munkámat. 

„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.”  Verseinek többsége vidám hangulatú, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel – életművének majd egésze a szépség és a jóság hirdetéséről szól. Ő maga így vall erről: „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”. 

Erdélyben azonban történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak: egy emberközösség lelki vezetőjének, szinte papjának kell lennie. Nem érheti be azzal, hogy pusztán a személyiség alakulásáról adjon számot, s megnevezze a lélek mélyvilágában rejtőző titkos sejtelmeket. Így történt ez Dsidával is, hiszen az Erdély iránt érzett hűség és ragaszkodás vált mind nyilvánvalóbbá a költő élete végén, midőn az elviselhetetlenségig fokozódtak az erdélyi magyarság terhei, s a bukaresti nagyromán politika, úgy tetszik, minden korábbinál nagyobb rohamra indult a magyar kisebbség intézményei és nemzeti öntudata ellen. Dsida Jenő ekkor - a kisebbségi megpróbáltatások vészterhes napjaiban – írja fájdalmas zsoltárát: a Psalmus Hungaricust, amely korábbi költészetének merengő és játékos dallama után a közösségi hűség és a történelmi felelősség szigorú morálját szólaltatja meg. (Részlet Ivanics László Trianon a magyar költészetben című korábbi szakdolgozatából)