„Minden reggelt örömmel fogadok és minden naptól tisztességgel elbúcsúzom. Minden mosolynak örülök, és minden egyes mosolyt teljes szívből adok. Örülök a pillanatnak, mert egyszeri és megismételhetetlen – része egy olyan csodának, amiért minden percben hálás vagyok. És igen, van úgy, hogy komor…

  A repülő némán állt, a repülő hallgatott.Hosszú évek óta nem mozdult már el, hosszú évek óta nem indította már senki el a motorját. A kéz, amely építette nem simította már meg többé a törzsét, nem merengett mellette hangosan a régi szép időkről. Elmúlt. Elmúlt a fiatalság, elmúlt az élet. Néha…

Mint ahogy azt gyakorlott olvasóim tapasztalhatták, az elmúlt napokban szabályos posztcunami indult meg az oldalamon. Naponta érkeztek az írások, látszólag egymáshoz nem tartozó, "össze-vissza" kis jelenetek formájában. Ami összekötötte őket, az egy növekvő számozás volt. Ez a mostani a hatodik…

Ígéretek. Hibák. Döntések. Sorsok. Ezek vagyunk mi, emberek. Hogy a végén kinek lesz igaza, ki döntött jól? Az csak akkor derül majd ki. A végén derül ki. Egy biztos:- gondolkodj vagy dönts ösztönből- hallgass az eszedre, vagy a szívedre- kérd ki valaki véleményét vagy dönts egyedül- bízd magad…

- Gyönyörű vagy!- Megérte?- Megérte. Minden egyes perc egy csoda volt, amit Veled tölthettem. Sosem csinálnám másként!- Sohasem? - Sohasem. Egy dolgot bánok csak: hogy vége lesz. Hogy ilyen hamar vége lesz...- Ne bánd! Ez így volt szép, ez így volt tökéletes! Köszönöm Neked!

- Ezt még nagyon meg fogod bánni!- Tudom.- De akkor miért? Miért csinálod?- Meg kell tennem! Ha nem teszem meg, örökké bánni fogom!- De ha megteszed, azt is.- Tudom. - Rendben. Bárhogy is történjen, én várni foglak. Várni foglak. Nagyon.