https://www.youtube.com/watch?v=VUhw1r-x0cM   Tizenhárman. Tizenhárman, akik nem futottak el, nem bujdostak, nem menekültek. Büszkén  vállalták a sorsukat, büszkén tűrték a rájuk kiszabott, meg nem érdemelt büntetést. Nem szitkozódtak, nem alázkodtak meg, nem könyörögtek – emelt fővel,…

Ott ült – és csak figyelte, nézte őt. Hálás volt minden percért, amit vele tölthetett, boldog volt minden pillanatban, amíg vele lehetett. Legszívesebben megállította volna az időt, kimerevítve ebben a tökéletes, békés pillanatban – így, együtt. Persze tudta, hogy ezt nem lehet: vége lesz, hamarosan…